Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei

11/03/2013 , , ,

A Drakula rövidített változata

Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Eredeti cím, megjelenés éve: Dracula, 1897
Kiadó, kiadás éve: Ulpius-ház, 2006
Oldalszám: 290
Fordító: Bartos Tibor
Történet (egy másik kiadás fülszövege):
Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb – élőhalott – segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya… Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.
A halloweeni maratonom második olvasmánya ismét egy klasszikus mű volt, ami nemcsak az irodalomban, hanem a filmművészetben is fontos szerepet tölt be. Ez a könyv pedig nem más, mint a Drakula. Sajnos a könyvtárban csak a rövidített verzió volt meg, ezért száz oldallal kevesebb jutott nekem a híres-neves grófból és rémtetteiből.
A mai irodalmi művek tele vannak vámpírokkal, gondoljunk csak az állatokra vadászó, csillogó Edwardra (Twilight) vagy a szexi, szőke Ericre (True Blood). Mostanában teljesen átalakult a vámpírokról alkotott képünk, hiszen inkább vonzódunk hozzájuk, mint félnénk tőlük. Ezért gondoltam arra, hogy én visszamegyek a kezdetekhez, ahhoz a műhöz, ami elindította ezt a vámpírőrületet.

Szerencsére ebben a halloweeni könyvben nem kellett csalódnom. Már a mű elején elindul a történet és leköti az olvasó figyelmét, és szerintem képes ezt az érdeklődést megtartani egészen a könyv végéig. Ami pedig nagyon tetszett, hogy az egész cselekmény leveleken, jegyzeteken és naplóbejegyzéseken keresztül bontakozik ki. Ez a forma elég rosszul is elsülhetett volna, de ennél a regénynél nem ez történt. Ezáltal nemcsak több szemszögből figyelhetjük az eseményeket, hanem jobban meg is ismerhetjük a szereplőket, kivéve egyet: Drakulát. Ő az a szereplő, akiről mindig csak beszélnek, de az ő saját gondolatait nem tudjuk meg. Pontosan ezért is válik olyan titokzatossá és félelmetessé Drakula gróf alakja.

Ritka pillanatok egyike az, amikor szinte az összes szereplővel szimpatizálok. Külön kedvencet nem is tudnék kiemelni, mivel egyformán szerettem mindenkit. Rengeteg férfi karakter van a könyvben, akik közül a legfontosabbak: Drakula, Jonathan Harker, Van Helsing, Seward doktor, Quincey, Godalming lord (Arthur) és Renfield. Ebből a felsorolásból egyikőjüket sem lehet kihagyni, hiszen mindegyikőjük fontos szerepet tölt be a történetben. Ahogy azt már említettem, Drakula karakterét csak a többiek elbeszéléséből ismerjük meg, csak felszínesen, rémtettei alapján egy negatív képet alkotunk róla, a gyilkos vámpírét.
Az ő szolgálója, Renfield, aki Seward doktor betege az elmegyógyintézetben. Elég furcsa alak, hiszen különböző állatokat gyűjt és megeteti őket más állatokkal. Elég érdekes alak és talán egy kicsit félelmetes is a szokásai miatt.
Azonban a többi férfi igazán rokonszenves, talán Seward doktort, Harkert és Van Helsinget éreztem a legközelebb magamhoz. De például Quincey, az amerikai egy hihetetlenül vicces karakter, akinek néhány megjegyzése mosolyt tudott csalni az arcomra.

„Nem is mondom, Lucy kisasszonyka, hogy én volnék a méltó apró sarujának szíját megoldani, de amíg a méltó megjön, maga meg csak álldogál a lámpásával már akár a bölcs, akár a balga szüzek közt, a saruba a lába belepállik.”
(Quincey leánykérése)

A hölgyek közül csak kettőt ismerünk meg jobban: Lucyt és Minát. Lucy a gróf első áldozata és rajta tapasztalhatjuk meg, mi történik akkor, hogyha egy vámpír megharap. Egyszerű ez, mint az egyszer egy: te is vámpírrá válsz. Pontosan ezért van kulcsszerepe a történetben.
A másik női főszereplője a regénynek Mina, Jonathan Harker jegyese, majd később felesége. Egy nagyon szimpatikus női karakterről van szó, aki nagyon intelligens és bátor és rengeteget segít a férfiaknak, hogy elpusztítsák a grófot. Ő biztosan felkerült a tíz kedvenc női karaktereim listájára a hihetetlen személyisége miatt.

A Frankensteinnel ellentétben ez a regény inkább szórakoztató volt, mint filozofikus, valószínűleg ezért is élveztem sokkal jobban, mint a tudós Frankenstein történetét. Ez sokkal izgalmasabb volt, de ezt sem nevezném túlságosan félelmetesnek. Természetesen voltak részek, amiknél éreztem egy kis borzongást, de félelmet egyáltalán nem. Ez persze nem von le semmit sem az értékéből.
Az viszont igen, hogy a könyv befejezése után maradnak kérdések az emberben. Miért akar Drakula gróf Angliába költözni? Hogyan kerül kapcsolatba Renfielddel? Ezek mind olyan kérdések, amikre azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerhettük meg maga Drakula történetét.
Még egy negatívum a regénnyel kapcsolatban a vége. Az utolsó öt oldalba belesűríteni a legvártabb jelenetet szerintem nem volt túl jó ötlet. Sokkal jobb lett volna, hogyha azt kicsit jobban kidolgozza az író, mert így sokkal kevesebb izgalom maradt a végére.
De ettől függetlenül egy fantasztikus történet, remek szereplőkkel és cselekménnyel. Mindenkinek ajánlanám, akiknek elege van már az Edward féle vámpírokból!

"Csakis az tudhatja, akit éjszaka megkínzott már, mennyire kedves a reggel a szemnek, szívnek egyaránt."


Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés