Simone Elkeles: Tökéletes kémia

11/10/2013 , , , ,

Perfect Chemistry #1

Simone Elkeles: Tökéletes kémia
Eredeti cím, megjelenés éve: Perfect Chemistry, 2008
Kiadó, kiadás éve: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 416
Fordító: Neset Adrienn
Fülszöveg:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
A könyvtárban bóklásztam, amikor az új/népszerű könyvek polcán megláttam a Perfect Chemistry első két részét. Mivel sok jót hallottam róluk, ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom őket. Utoljára tavaly nyáron olvastam kifejezetten tiniregényt, ezért ha nem is túl nagy lelkesedéssel, de belevetettem magam az olvasásába...

Imádom a spanyol és latin-amerikai kultúrát és főleg emiatt vonzott ez a könyv, hiszen az egyik főszereplője, Alex egy mexikói bevándorló, ráadásul ő a rosszfiú, tehát máris adott volt egy szereplő, akit könnyen megkedvelhettem. A történet másik főszereplője Brittany, a szőke, népszerű, "tökéletes" lány, aki ezzel a beteges "tökéletesnek-kell-lennem" gondolkodásmódjával könnyen az ember idegeire mehet. Az írónő úgy döntött, hogy ezt a két karaktert fogja összehozni, hogy egy újabb, nyálas, szirupos tinisztorit megalkosson. Mert szerintem ez a könyv semmivel sem kiemelkedőbb vagy jobb, mint társai.

A könyv eleje még kifejezetten tetszett és érdekelt, mert láttam benne valamit, amiből jó is kisülhetett volna. Azonban egy bizonyos idő után egy tipikus, nyálas szerelmi történetté vált az egész, amin az ember minél hamarabb túl akar esni, befejezni és kihajítani az ablakon a könyvet. Ráadásul a nyelvezete nagyon ellentétes: a szleng, a káromkodások mellett olyan költői megfogalmazásokat használ a szerző, amiket egy tinédzser, főleg nem egy mexikói gengszter soha az életben ki nem ejtene a száján. Ez nem a magyar fordítás hibája, mivel ezek az eredeti műben is megtalálhatóak, tehát ez mindenképpen az írónő bűne. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy telis-tele van spanyol szavakkal és kifejezésekkel az egész könyv és ezért a spanyolul nem beszélő olvasóknak kellemetlenné válhat a folyamatos lapozgatás a szótárhoz.

A történetet két szemszögből ismerjük meg, a két főszereplő meséli el nekünk, hogy mi is történik velük. Már említettem, hogy Brittany elég idegesítő szereplő volt. Nővére fogyatékossága miatt megpróbált tökéletes lenni vagy legalább annak látszani. Négyszáz oldalon keresztül a problémáiról és a nyafogásairól olvasni eléggé megviselheti az ember idegeit. Nem akarok gonosz lenni, de annak a lánynak szüksége lenne terápiára.
Ezzel a szőkeséggel ellentétben a másik főszereplő szimpatikus volt. Az ő részeit sokkal jobban élveztem, mivel egy olyan személyiség, akit könnyen megszerethet az ember. Ő nem igazi rosszfiú, valójában ő is csak a látszatát akarja kelteni annak, hogy ő másmilyen, mint amilyen valójában, Brittanyhoz hasonlóan, ám ő ezt nem görcsösen teszi és nem is fektet rá akkora hangsúlyt.
Voltak olyan szereplők, akiket egészen megkedveltem és ők mind a bevándorlók közé tartoznak, például Paco vagy Isabel. A gazdag, amerikai karakterek engem sosem tudnak meggyőzni, így Brittany legjobb barátnője vagy a (volt) barátja egyáltalán nem kedveltették meg magukat.

Ennyi negatívum után jó lenne valami pozitívat is mondani, nemde? Voltak benne szórakoztató részek és vicces megjegyzések, amiken jót nevettem, de ezeken kívül nem tudnék mást kiemelni.

"Nem tudom levenni a szemem a bicepszéről, a tricepszéről, meg a többi epszéről."

Ebből a történetből inkább egy filmnek kellett volna születnie vagy legalább egy száz oldallal kevesebbnek kellett volna lennie, mert szerintem ezt a történetet rövidebben is el lehetett volna mesélni. Olvasás közben sok átfedést találtam a Dirty Dancing 2-vel, ami szintén egy latin srác és egy "gringó" lány szerelméről szól. Kis apróságokról van szó, amire bárki felfigyelhet.

Ha ezt a könyvet 14-15 évesen vettem volna a kezembe, akkor valószínűleg nagyon élveztem volna, de így, húsz éves fejjel már nem vagyok oda a nyálas tiniszerelemért.

"A gyűlöletet már csak egy halvány vonal választja el a szerelemtől."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés