2013: öt csalódás - öt kedvenc

1/03/2014 ,

Forrás: We Heart It
Véget ért a 2013-as év, aminek valaki örül, valaki nem. Én nagyon örülök, hogy végre vége, mivel életem legrosszabb éve volt, ezért már nagyon vártam, hogy elkezdődjön 2014. Olvasás szempontjából viszont egy jó évről beszélhetünk, mivel harminc könyvet olvastam el 2013-ban, ami számomra nagyon sok, mivel ennyi könyvet még életemben nem olvastam el egy évben.
Természetesen voltak jobb és rosszabb könyvek is a harminc között, voltak, amiket nagyon élveztem és a kedvenceim lettek és sajnos olyanokkal is összetalálkoztam, amiket legszívesebben az ablakon hajítottam volna ki. Ebben a bejegyzésben az öt legjobb és az öt legnagyobb csalódást keltő 2013-ban olvasott könyveimről tudhattok meg többet.


2013 öt csalódást keltő olvasmánya
5. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...
Már az értékelésből is megtudhattátok, hogy egy kicsit csalódtam ebben a könyvben. Remek sztoriról beszélhetünk, de valahogy nem volt az igazi. Nem tudtam igazán belemerülni, nem kötötte le a figyelmemet, egyszerűen nem tudtam élvezni. Viszont attól, hogy felkerült a listára, még nem jelenti azt, hogy utálnám ezt a könyvet, mert igazából ott van a kedvelt történeteim között, de sajnos nem azt kaptam, amire vártam. Talán egyszer újraolvasom és talán akkor már jobban fog tetszeni. Bár a filmadaptációját még mindig szeretem.
Csalódottsági skála: ●●●○○

4. Cecelia Ahern: Ajándék
Cecelia regényét választottam a karácsonyi olvasmányomnak. Rengeteg pozitív dolgot hallottam az írónőről, világszerte népszerű és regényeit veszik, mint a cukrot. Az Ajándékra egy karácsonyi ajánlóban találtam rá, ezért emellett a könyv mellett tettem le a voksomat. Sajnos nem vett le a lábamról, nem keltette fel az érdeklődésemet, amikor olvastam, akkor inkább csak le akartam tudni, mint megtudni, hogy vajon mi is fog történni. A karakterekhez nem kötődtem és nem is igazán kedveltem őket (kivéve Gabe-et), a vége sem hatott meg. Eléggé lehangoló volt, hogy egy olyan regényt olvastam karácsony előtt, ami nem tetszett, főleg, hogy annyira szeretik az emberek az írónő szerzeményeit. Persze nem adom fel, fogok még tőle olvasni mást is a jövőben, ami talán már jobban fog tetszeni, mint az Ajándék.
Csalódottsági skála: ●●●●○

3. Mary Shelley: Frankenstein
A legelső értékelés a blogon Mary Shelley klasszikusáé, a Frankensteiné volt. Azt hiszem, amennyire csak tudtam, kifejtettem, hogy mennyire kínszenvedés volt elolvasni ezt a könyvet. Horror helyett kaptam egy filozofálgató szörnyet, egy állandóan nyavalygó Frankensteint és egy lapos cselekményszálat. Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de egyszerűen lehetetlen volt. Ritkán olvasok klasszikusokat és ez bizony gyorsan el is vehette volna a kedvem tőlük. Aki el szeretné olvasni, az elolvashatja, mivel több olyan embert is ismerek, akiknek tetszett, de sajnos nyugodt szívvel nem tudom ajánlani.
Csalódottsági skála: ●●●●○

2. Simone Elkeles: Tökéletes kémia
Egy újabb könyv, amiről már ismerhetitek a nem épp pozitív véleményemet. Az egyik legnépszerűbb ifjúsági könyvről beszélünk, amit nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol nagyon szeretnek a fiatalok. Pontosan ezért nem szeretek népszerű könyveket olvasni, mivel attól, hogy mindenki szereti, még nem biztos, hogy nekem tetszeni fog. Ezzel a regénnyel is ez történt. Teljesen másra számítottam a borítója és a fülszöveg alapján, azt hittem, hogy kicsit sötétebb lesz a hangulata, de ehelyett kaptam egy szokásos, cukormázas tinisztorit. Hogyha ezt tudtam volna, akkor bele sem kezdtem volna, de mivel sok ismerősöm olvasta és szereti, ezért én is adtam neki egy esélyt. Egy esélyt, amit többet nem is fog megkapni. Megfogadtam, hogy nem olvasom tovább a trilógiát és inkább Simone Elkeles könyvei nélkül élem tovább az életemet.
Csalódottsági skála: ●●●●●

1. Gayle Forman: Ha maradnék
AZ ÉV CSALÓDÁSA! Ezt a könyvet már régóta el szerettem volna olvasni és amikor ki tudtam kölcsönözni a könyvtárból, nagyon örültem és rögtön bele is merültem az olvasásba. Azonban semmi jó nem sült ki belőle. Se a kivitelezés, se a cselekményszál, de még a szereplők sem tetszettek. Azt hittem, hogy egy gyors olvasás lesz, mivel nem túl vastag könyvről van szó, de végül majd egy hétig olvastam, vagyis inkább szenvedtem vele. Nagyon nem örültem, hogy ez lett a vége, mivel egy jó alapötletről van szó, azonban az írónő nem tudta kihozni belőle a legjobbat. Az egyik dolog, amit nem szerettem a könyvben, az a fejezetek felépítése. A fejezet egyik fele a jelenben játszódik, a másik felében pedig a főszereplő visszaemlékezéséről olvashatunk. Túl sok volt a visszaemlékezés és kevés az előre haladás a jelenben. Másrészt egyáltalán nem kedveltem a főszereplőt, valahogy idegesített a személyisége. A romantikus szál benne pedig az egyik leggyengébb volt, amit valaha csak olvastam. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy Mia és Adam között valóban akkora nagy szerelem dúlna. Nem akarom senkinek se elvenni a kedvét az elolvasásától és azokat de megsérteni, akiknek ez a kedvenc könyvük, de szerintem ennek a regénynek nagyobb a füstje, mint a lángja...
Csalódottsági skála: ●●●●●


2013 öt kedvenc olvasmánya
5. Kiera Cass: A Párválasztó
Nagy nehézségek árán tudtam csak leszűkíteni öt könyvre a listát, mivel nagyjából hét-nyolc olyan könyv volt, amit nagyon szerettem ebben az évben. Érdekes módon a The Selection sorozat első könyve, A Párválasztó lett az ötödik a listán. Még mindig nem tartom kedvenc könyvemnek és csak négy csillagot kapott tőlem az ötből, viszont nagyon élveztem és ez felrepítette a lista ötödik helyére. Szerintem ez volt életem első dísztópiás regénye és nekem tetszett. Ráadásul pont a nekem való, hiszen a legnagyobb hangsúlyt az érzelmi szál kapja benne.Szerencsére a szereplőket is kedveltem és az események alakulásával is meg voltam elégedve. A gyönyörű borítóról pedig már eleget áradoztam...
Kedvenc skála: ●●●○○

4. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Az év meglepetése volt számomra Douglas Adams világhírű sorozata, a Galaxis Útikalauz stopposoknak. Az első két részét olvastam el az ötrészes "trilógiának" és nagyon tetszettek. Nem vagyok rajongója a sci-fi-nak, sosem szerettem ezt a műfajt, azonban adtam egy esélyt ezeknek a könyveknek és szerencsére nem kellett csalódnom. Azt hiszem, hogy a humorra nagyobb hangsúlyt fektetett az író, mint magára a sci-fi elemekre, ezért is tetszhetettek nekem annyira. Viszont kedvet csinált ahhoz, hogy belekezdjek más sci-fi könyvekbe, ám abban biztos vagyok, hogy az igazi, tömény sci-fi könyvek nem igazán fognak a kezembe kerülni.
Kedvenc skála: ●●●○○

3. Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
A Drakula rövidített változata elég jól sikerült ahhoz, hogy felkerüljön a dobogó alsó fokára. Ez lett a kedvenc klasszikusom, nem csak 2013-ban! Írtam már róla egy értékelést és abban elmondtam mindent, amit lehetett, de még egyszer elmondom, hogy nagyon tetszett a regény formája, hogy leveleken és naplóbejegyzéseken keresztül ismerjük meg a történetet, maga a cselekmény is nagyon izgalmas volt és remek karaktereket alkotott meg az író. Hogyha valaki el szeretne kezdeni klasszikusokat olvasni, akkor nyugodt szívvel ajánlom neki a Drakulát!
Kedvenc skála: ●●●●○

2. John Green: Csillagainkban a hiba
Az ezüstérmes nem más lett, mint John Green bestsellere, a Csillagainkban a hiba. Annyira nagy a felhajtás körülötte, hogy amikor megláttam a könyvtárban, ki kellett kölcsönöznöm, hogy megtudjam, vajon miért is imádja mindenki ezt a könyvet. El kezdtem olvasni és én is beleszerettem. Annyifelé érzelmet vált ki az emberből ez a regény. Egyszer sírunk, egyszer nevetünk és az olvasó úgy érzi magát olvasás közben, mintha hullámvasúton lenne. Nagyon tetszett, ahogy ezt a komoly témát feldolgozta az író, hogy olyan karaktereket teremtett, akiknek van humorérzékük és tudnak nevetni még akkor is, amikor tudják, hogy halálos betegek. Nem vagyok az ifjúsági kortárs könyvek híve, ez azonban kiemelkedik körülük és az egyik kedvenc könyvem lett. Aki még nem olvasta, annak el kell olvasni! Sokat tanulhat belőle az ember...
Kedvenc skála: ●●●●○

1. Theresa Révay: Párizs fehér fényei - A hársak felett az ég
Gondolom felmerült mindenkiben a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy a Csillagainkban a hiba csak a második?! Lehet annál jobb könyv is? IGEN! És nem csak egy, hanem egyszerre kettő is felkerült a dobogó legtetejére. Theresa Révay kétkötetes történetében a huszadik század első felét barangolhatjuk be Párizsban és Berlinben, miközben egy furcsa románcot ismerhetünk meg. Ha egy ember beleszerethet egy történetbe, akkor teljes mértékben szerelmes vagyok ezekbe a könyvekbe. Számomra ez a két könyv jelenti a tökéletes történelmi regényt. Annyira sok dolgot tanulhat az olvasó belőlük úgy, hogy azt észre sem veszi. A cselekményben nagy hangsúlyt kap a két főszereplő kapcsolata, ami egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolat és ami rendszeresen kiborítja az embert (vagy legalábbis engem). De eközben megismerhetjük az akkori életet és hogy hogyan viszonyulnak a szereplők a helyzethez, a történelem alakulása hogyan hatott az életükre. A két kötetben rengeteg szereplő megfordul és a legtöbbjükkel szimpatizáltam is, sőt, az olyanok, mint Max (főleg az első kötetben) vagy Sara felkerültek a kedvenc könyves szereplőim közé.
Sokszor azon gondolkozom, hogy tényleg ennyire jók voltak-e ezek a könyvek vagy csak én esek túlzásba, amikor róluk beszélek, de mindig arra jutok, hogy két, igen értékes regényről beszélhetünk. Én csak ajánlani tudom!
Kedvenc skála: ●●●●●

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés