Las 13 rosas (2007)

2/20/2014 ,

Las trece rosas
Megjelenés éve: 2007
Hossz: 124 perc
Rendező: Emilio Martínez-Lázaro
Főszereplők:
Blanca - Pilar López de Ayala
Julia - Verónica Sánchez
Virtudes - Marta Etura
Könyv: Carlos Fonseca: Trece rosas rojas
Történet:
A film és a könyv is valós eseményeken alapulnak. Miután 1939. április elsején Franco serege bevonul Madridba, befejeződik a spanyol polgárháború. A köztársaságpártiaknak bujkálniuk kell, noha Franco ígérete szerint csak azokat büntetik meg, akiknek vér tapad a kezükhöz. Tizenhárom nőt is letartóztatnak és halálra ítélnek, de nem azért, mert gyilkoltak volna, hanem azért, mert egy más eszméért harcoltak.
Még régebben, amikor a Cervantes Intézetben jártam, a DVD-k között találtam rá erre a filmre és a kis összefoglaló alapján nagyon érdekesnek tűnt. Sajnos a spanyol polgárháborúról nem sokat tanulunk az iskolában, ezért gondoltam arra, hogy ez a film majd jobban bevezet az akkori Spanyolország életébe.
Az utóbbi időben elég keveset foglalkoztam a spanyol nyelvvel, ezért arra gondoltam, hogy kikölcsönzöm és legalább gyakorolhatom a nyelvet, miközben a filmet nézem. De ez a film több volt gyakorlásnál...

Nem gondoltam volna, hogy ilyen heves érzelmeket fog kiváltani belőlem ez a film. Ez az egyik legszomorúbb történet, amiről valaha hallottam. Amikor leültem megnézni, csak meg akartam nézni, mert vissza kellett vinnem a könyvtárba a DVD-t és a hét során nem tudtam időt szakítani a filmezésre. Amikor vége lett a filmnek, kicsit mérges voltam magamra ezért, mert egész nap élőhalottként járkáltam, a sírástól fájt a szemem és a szívem pedig teljes mértékben összetört.

A filmbéli 13 rózsa
A film során tizenhárom nőt és az ő életüket ismerhetjük meg. Egy a közös bennük: nem törődtek bele Franco győzelmébe. Noha tizenhárman vannak, nem mindegyikőjüket ismerhetjük meg közelebbről. Van egy csoport, akiket a főszereplőknek tekinthetjük: Blanca, Virtudes, Julia, Adelina és Carmen. Lényegében az ő életük kerül az előtérbe, amelyen keresztül megismerhetjük az akkori spanyol életet, ami tele volt félelemmel. A film nagyon jól bemutatja, hogy mennyire lényegtelen, hogy az ember fiatal vagy öreg, férfi vagy nő, ha nem engedelmeskedik, akkor büntetést kap. És ez a legtöbbször fizikailag mutatkozott ez meg a filmben. Már a film legelején, amikor egy öreg bácsi nem engedelmeskedett a katonának, egyszerűen megütötték, belerúgtak. Később azt is láthatjuk, hogy mi történik azokkal az ellenállókkal, akiket elkapnak. Megszégyenítik, megverik, megkínozzák őket. És még ezek után sem vallottak, nem köpték be a másikat, ami nagyon tiszteletre méltó volt. Megrázó jelenetekben tehát nincs hiány. Ha nem is sok, de voltak persze olyan jelenetek is, amik mosolyt csalhattak a néző arcára, csak hogy ellensúlyozzák a durvább jeleneteket.

A szereplők közül talán csak Julia és Adelina voltak azok, akiket jobban megkedveltem. Valamiért a többiekről nem tudom azt mondani, hogy szerettem volna őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy utáltam őket, csak átlagosak voltak. Talán Carmenre tudnám azt mondani, hogy nem szerettem, de egy ilyen filmben egyszerűen ilyet nem lehet kijelenteni, mert egy idő után mindenki után el kezdünk aggódni és abban reménykedünk, hogy valami csoda folyamán elengedik őket és megússzák a halálbüntetést. De ez nem egy Walt Disney mese, ez a kőkemény valóság volt 1939-ben és természetesen ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni.

Amikor a kivégzéshez állítják fel a nőket, az egyikük (már nem emlékszem, hogy ki, talán Julia volt az) azt kérdezi a katonáktól, hogy hogyan képesek nőket kivégezni, hogy van-e egyáltalán lelkük. És ez volt az, ami miatt olyan drámai ez a film. Mert olyan nőket végeztek ki, akik konkrét bűnt nem követtek el, csak egyszerűen egy más eszmében hittek. Nem voltak bűnözők, ölni sem öltek, csak hittek valami jobb dologban. Az is megrázó, amikor egy ártatlan férfit végeznek ki (és itt is végeztek ki), na de ártatlan anyákat és fiatal lányokat? Mégis milyen világ az, ahol ez lehetséges? És ez még csak a borzalom kezdete volt, hiszen ezután következett csak a második világháború, ahol még ennél borzalmasabb dolgok is történtek. Igaz, hogy Spanyolország a második világháborúban nem vett részt, de egy polgárháború után ez lehetetlenség lett volna.

Aki teheti, az nézze meg ezt a filmet! Én angol felirattal néztem, habár nem volt rá szükségem, mivel elég jól megértettem a spanyol szöveget. Az interneten biztos meg lehet találni a filmet, felirattal együtt, tehát akit érdekel a történelem és szeretne többet megtudni a polgárháborús Spanyolországról, annak nyugodtan ajánlom ezt a filmet!


"No me matan por criminal, me matan por una idea que creo justa, y por ella muero."
("Nem azért ölnek meg, mert bűnöző volnék,, hanem egy eszme miatt, amit igaznak vélek, és érte halok meg.")

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés