Mark Helprin: Téli mese

2/24/2014 , , , ,

A könyv és film értékelése egyben!

Mark Helprin: Téli mese
Eredeti cím, megjelenés éve: Winter's Tale, 1983
Kiadó, kiadás éve: Libri, 2014
Oldalszám: 632
Fordító: Falvay Mihály
Fülszöveg:
Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől. A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után. Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.
Januárban találtam rá erre a könyvre, teljesen véletlenül. Egy hasonló című könyvre kerestem rá, amikor is megláttam a filmadaptáció előzetesét és kíváncsiságból megnéztem. Teljes mértékben elvarázsolt. Természetesen kiderült, hogy ez egy másik könyv alapján készült, amit ráadásul már láttam is egy-két BookTube-os videóban. Azonnal szétnéztem az apróhirdetéses oldalakon a régi kiadás (1989) után kutatva, mivel az új kiadás Valentin napon jelent meg, egy nappal a magyar mozibemutató után. Szerencsére sikerült beszereznem és még a film megnézése előtt sikerült is befejeznem.
Szeretem az egyedi könyveket, amiket nem lehet mással összehasonlítani, amiknek megvan a saját hangulatuk. Ez egy olyan könyv. Nem tudnám pontosan meghatározni a műfaját: mese is, fantasy is, történelmi is, mágikus realizmus is van benne... egyszóval különböző műfajokat gyűrt össze az író ebbe a gigantikus könyvbe. A régi kiadás 775 oldalas és nem is lehet könnyű olvasmánynak nevezni. Nagyon sok szereplőt találhatunk benne, rengeteg eseményszálat, amik mind összefüggésben vannak egymással. Az biztos, hogy nagyon jól ki van dolgozva a történet. Mark Helprin előtt leborulok, hogy képes volt így megírni ezt a regényt.
Forrás: Tumblr
Nagyon szeretem, amikor a legapróbb részlet is fontos, tényleg, még a legapróbbak is, hogy a későbbiekben majd értelmet nyerjenek. Például egy monogram, ami nem tűnik fontosnak, később mégis rádöbben az ember, hogy az nem más, mint! És feltesszük a kérdést, hogy ez mégis hogy lehetséges?
Ebben a könyvben nem létezik az idő. A múlt kapcsolatban van a jelennel, a jelen a múlttal, néha összemosódik a kettő és csak vakarja az ember a fejét, hogy akkor most hogy is van ez! Bizony néha összezavarodtam és nem minden volt világos, mert rengeteg érdekes, filozofikus gondolatot is megoszt velünk Helprin. Ha újra elolvasnám a regényt, akkor valószínűleg több figyelmet fordítanék rájuk, mert valóban elgondolkodtatóak.
Maga a cselekmény is tetszett. Voltak benne olyan jelenetek, amik megmaradtak bennem. Ezek azok a részek, amikre még évek múltán is emlékezni fogok. Volt közöttük elgondolkodtató, kalandos, vicces, aranyos, mindenféle! Ez pedig arra utal, hogy nagyon sokszínű ez a könyv.

Peter Lake a főszereplő... vagy mégsem? Én nem mondanám! Noha ő a központi figura, mégis, a könyv folyamán kevesebb szerepet kap, mint mások. Én még Virginiát, Hardestyt és Praegert emelném ki, akikről nagyon sokat olvashatunk.
Peter Lake karakterét én kedveltem. Noha bűnöző, mégis egy kedvelhető figura, akiért szoríthatunk. Ő a jó a bűnözők között is. Miután átkerült a jelenbe, valamiért már nem szerettem annyira, mint a múltban. Lehet, hogy nemcsak a személyazonosságát, hanem a személyisége egy darabját is elvesztette? Lehet... De a könyv vége felé szerintem már kezdett visszatérni a régi Peter, mert kezdtem újra kötődni a karakteréhez.
Fontos, de mégsem főszereplő Beverly. A lány, akibe Peter egy padlónyikorgásnyi pillanat alatt beleszeretett és vice versa! Én kedveltem Beverlyt, különös személyiség, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy halálos beteg. Ez nem spoiler, ez egy nyílt titok. Attól, hogy tudta, hogy meg fog halni, sokkal másképp látta a körülötte lévő világot, látta a varázslatot a mindennapi életben.
Virginia és Christiana volt az a két női szereplő, akik kiemelkedtek a többi hölgy közül, azonban még így sem kötődtem hozzájuk annyira. Nincs semmi problémám velük, csak nem találtam semmi érdekeset a karaktereikben.
Forrás
Viszont a férfiak közül a másik főszereplő(szerűség), Hardesty bizony közel került a szívemhez. Bevallom, hogy nem szerettem a történet minden egyes pillanatában, mert néha nem értettem egyet a döntéseivel, de általánosságban ő volt Peter Lake mellett a másik kedvelt férfi karakterem. Az egyik kedvenc részem is hozzá kötődik, amikor egy fura alakkal, Jessevel próbál eljutni New Yorkba. Az a rész volt az egyik legviccesebb a könyvben, hiszen több kellemetlen helyzetbe is belekeverednek.
Athansor, noha csak egy "ló", azért mégis igen fontos szereplője a történetnek. Ez a csodás, mesebeli lény mindig segít a szereplőknek, amikor bajba kerülnek és ha kell, bátran meg is küzd az ellenséggel. Jó volt azt látni, hogy nemcsak az emberek, hanem egy állat karaktere is lehet fontos és hogy az ő karakterében is felfedezhetjük a fejlődést.
Utolsónak Pearly Soamest említeném meg, a könyv rosszfiúját. A könyv elején őt is bemutatja nekünk Helprin, megismerhetjük ezt az érdekes karaktert. Azon kívül, hogy gonosz, megtudjuk, hogy mennyire érdekli őt a művészet és a színek világa, ami sokkal másabb képet alakít ki róla. Kegyetlen gyilkos volt, de emögött a külső mögött fel lehet fedezni a gyengeségeit is.
Annyi szereplőt soroltat fel az író, hogy nehéz lenne mindenkiről véleményt írni. Akiket kihagytam, azokról különösebb véleményem nem alakult ki, még ha fontos szereplői is voltak a könyvnek, mint Jackson Mead, Praeger, Cecil vagy Harry Penn.

Noha arra számítottam, hogy a romantikus szálnak nagy szerepe lesz a könyvben, tévednem kellett. Bár három szerelem is kibontakozott, mégsem fektetett túl nagy hangsúlyt rájuk az író. A párok összeállása elég egyértelmű volt, ahogy belépetek a történetbe, én már sejtettem, hogy ki kivel fog összejönni. Természetesen Peter Lake és Beverly szerelméről mindenki tud, viszont Virginia és Hardesty, és Christiana és Asbury kapcsolata is elég kiszámíthatóan alakult. Ami nem tetszett, az az, hogy rögtön, első látásra halálosan szerelmes lett mindenki és nem volt meg az a fejlődés, ami egy jó szerelem alapja. Talán csak Asbury és Christiana kapcsolatában volt meg ez a fejlődés. Az ő "találkozásuk" volt a kedvencem a könyvben, szerintem nagyon aranyosra sikerült.

Ezzel a könyvvel kapcsolatban nem szabad elfelejteni még egy "szereplőt": New Yorkot! Nagyon sok ember kedvence New York és ez a könyv csak még jobban meg tudja szerettetni ezt a várost az olvasókkal. Mark Helprin nagy hangsúlyt fektet rá, a történet folyamán elég jól megismerhetjük a múlt és a jelen New Yorkját is, egy kis varázslattal megfűszerezve.

Nagyon örültem, hogy elolvashattam ezt a történetet. Én mindig ilyen regényeket keresek, amik nem tucatkönyvek, amiknek megvan a saját hangulata és amik jól ki vannak dolgozva. Ráadásul Helprin stílusát könnyen megszereti az olvasó; JÓ IS VOLT OLVASNI, mivel remekül fogalmazta meg ezt a regényt. Mivel elég vaskos könyv, kell hozzá egy kis lelkierő, hogy végigrágja magát a könyvön az olvasó. Igen, vannak benne unalmas leírások, amiken szívesen átlapozna az ember, de nagyon jó és izgalmas jelenetek is, amik ezt ellensúlyozni tudják.
Hogy érdemes-e elolvasni? Hát persze! Aki szereti a mesés és varázslatos elemekkel teleszőtt történeteket, aki szereti a kusza és kiszámíthatatlan eseményszálat, New Yorkot, annak ezt muszáj elolvasnia!

"Megtanuljuk, hogy a csoda nem egyéb, mint az alvó igazság, mely egy más korból érkezett, hogy kárpótolja azokat, akiket egykor kegyetlenül cserbenhagyott."

+ + +

Téli mese
Megjelenés éve: 2014
Hossz: 118 perc
Rendező: Akiva Goldsman
Főszereplők:
Peter Lake - Colin Farrell
Beverly - Jessica Brown Findlay
Pearly - Russell Crowe
Virginia - Jennifer Connelly

Vannak olyan filmadaptációk, amiket akárhogy csűrik-csavarják, sosem lesznek olyanok, mint a könyv. Ha valaki elolvasta ezt a könyvet, akkor az rögtön rájöhetett, hogy ebből a regényből lehetetlenség egy hiteles filmadaptációt készíteni, hiszen nagyon összetett a mű.
Ebből kellett valamit kihoznia stáb tagjainak. Ezt úgy oldották meg, hogy a Peter Lake-Beverly és a Virginia szálon kívül mindent kihagytak a filmből és ezeket a szálakat hozták úgy össze, hogy egy kerek történet kerekedjen ki belőle. Ezt az egészet megfűszerezték egy pár angyallal és démonnal, na meg a Will Smith által játszott Luciferrel. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam arról, hogy ég és föld a könyv és a film.

Ezzel persze nem arra utalok, hogy nem tetszett volna a film, mert nem erről van szó, csak mint filmadaptáció, elég gyengére sikerült. Mint film, úgy sem lett egy kiemelkedő alkotás, viszont leköti a nézi figyelmét, így ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak ez egy tökéletes film.
A történet addig megegyezik (valamennyire) a könyvvel, ameddig a múltban vagyunk. Szerintem addig nagyon jó volt a film, teljes mértékben elvarázsolt ezekkel az angyali-démoni elemekkel is. Aztán megtörténik, ami megtörténik és Peter Lake a jelenben találja magát, én pedig onnantól éreztem azt, hogy a producer szabadjára engedte a fantáziáját, hogy megoldja a könyv okozta fejtörést. Nekem a film második fele már kevésbé tetszett, elvesztette azt a báját, amit a történet első fele kialakított. Szerintem egy kicsit össze lett csapva, nem éreztem elég kidolgozottnak. Ráadásul túl gyorsan oldódtak meg a kérdések és a problémák és kicsi kapkodás is volt benne, ami olyan benyomást keltett bennem, mintha a rendező gyorsan le akarta volna tudni a sztorit. Ezért volt "melléfogás" ez a filmadaptáció, hiszen a könyvben az író mindent részletesen kidolgoz és inkább az az érzése az olvasónak, hogy soha az életben nem fog befejeződni a történet, hiszen mindig megtudunk valami újat. Ezzel szemben szerintem a film épp az ellenkező hatást váltja ki a nézőből. Ezen kívül szerintem túlságosan elnyújtották a múltat és kevés időt hagytak a jelennek.

Forrás: Tumblr
A trailer után kicsit csalódott voltam a színészekkel kapcsolatban, mivel se Colin Farrellt, se Russell Crowe-t, se Jennifer Connellyt nem szeretem. Ez azért elég negatív hatást válthatott volna ki, de mégis, maga a történet és a színészi játék elbűvölt. Colin Farrellt még talán meg is szerettem, de csak és kizárólag ebben a filmben! Viszont Jennifer nem igazán tudta visszaadni Virginia szerepét, de csak az én véleményem szerint. Azonban Jessica nagyon jól játszotta Beverlyt, csak még jobban megkedveltem a karakterét (és ne felejtsük el, hogy milyen szép Jessica haja a filmben). Külön kiemelendő Mckayla Twiggs, aki kicsi Willát játszotta a filmben. Nagyon édes kislány volt és általa sokkal jobban kiemelkedett a kislány karaktere. Szerencsére a filmben láthattuk a Peter Lake és Willa között kialakuló barátságot is, ami a könyvből kimaradt sajnos, viszont nagyon jól tette a rendező, hogy ezt kicsit kifejtette nekünk.
Természetesen nagyon sajnáltam, hogy egyes szereplőket kihagytak vagy megváltoztattak, hiszem a történet nem lett nélkülük teljes. Mindenkinek fontos szerepe volt a könyvben, azonban lehetetlenség lett volna őket is bemutatni a filmben. Talán jobb lett volna, hogyha egy sorozatot készítenek ebből a regényből, mert akkor több karakterfejlődést és érdekesebb eseményszálat láthattunk volna.

Ami külön tetszett a filmben, az az, hogy felhasználták a regény szövegét benne. Néha arra figyeltem fel, hogy egy-egy mondat nagyon ismerős volt és akkor döbbentem rá, hogy azokat bizony a könyvből vették át. Már említettem, hogy mennyire tetszett Helprin stílusa és szerintem nem volt rossz ötlet belerakni a regény szövegből részleteket (vagy ha nem is szó szerint idéztek, legalább hasonlított az eredeti szövegre).
Magát a képi világot nagyon eltaláltak, ahogy a fénnyel játszottak, ahogy belevitték a filmbe a varázslatot, azzal nagyon jó munkát végeztek. Talán egy kicsivel varázslatosabb lett a film, mint maga a könyv volt, már néha-néha Csillagpor hatása volt a filmnek (és ezt nem csak én állítom!), de mégis így volt jó.

A hideg, téli estékre ez pont jó film, de az év bármely napján meg lehet nézni, ha egy kis varázslatra vágyik a lelkünk. Nem igazán mozis film, aki akarja, az természetesen elmehet és megnézheti, de én inkább egy otthoni filmezésre ajánlanám.


Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés