Colin McAdam: Fall

3/16/2014 , , , ,

Colin McAdam: Fall
Eredeti megjelenés éve: 2009
Kiadó, kiadás éve: Riverhead Books, 2010
Oldalszám: 368
Történet:
Noel Kanada egyik elit bentlakásos iskolájába jár, ahol ő a magányos, fura fiú. Az utolsó évben azonban a népszerű Julius lesz a szobatársa és ez mindent megváltoztat. Julius egy igazi tinédzser életét éli: bulizni jár, cigizik és az ideje nagy részét barátnőjével tölti. A háttérben egy beteges megszállottság kezd kialakulni Noelben Julius és a fiú barátnője, Fall iránt. Arról nem is beszélve, hogy Noel többet érez a lány iránt. Ahogy jobban belemerül Julius köreibe, jobban megismeri az átlagos tinédzserek életét és kezdi élvezni az életet. Csakhogy a téli szünet előtt Fall eltűnik és ez megváltoztatja mindenkinek az életét...
Életem első, angolul olvasott regénye volt a Fall. Azt hittem, hogy jól választottam, de tévedtem. Több, mint két hétig olvastam ezt a könyvet, mondhatni szenvedtem vele, pedig egy nagyon érdekes történetről van szó. Ismét egy olyan olvasmányra bukkantam, ami tetszett volna, amit szerethettem volna, azonban bizonyos dolgok miatt ez nem így történt.

Nem tudom, mennyire tudtam érzékeltetni a rövid összefoglalóban, hogy ez nem egy tipikus tiniregény. Sokkal sötétebb hangulata van, ami köszönhető a főszereplőnek és Fall eltűnésének is.
Amikor leemeltem a polcról és elolvastam a fülszöveget, rögtön beindult a fantáziám, hogy vajon milyen is lehet ez a könyv és arra gondoltam, hogy biztos tetszeni fog. A történet egy nagyon jó ötleten alapul, amit az író nem a legjobb módon dolgozott ki.
A történetet több nézőpontból ismerhetjük meg: Noel visszatekint az utolsó évére a bentlakásos iskolában, Julius az akkori jelenben mesél és William, Julius édesapjának sofőrje is csak visszaemlékezik a régi időkre. William szemszögéből csak két-három fejezetet olvashatunk és azokat is teljesen feleslegesnek éreztem, egyszerűen nem vitték előre a cselekményt. Nem értettem, hogy milyen kapcsolat van a fejezetei és a történet között. Természetesen a két fiú elbeszélésének már volt értelme. Noel részei rendezettek voltak, érthetőek, azonban Julius részei nagyon idegesítően voltak megszerkesztve. Egy-egy szó volt egy sorban, a dialógusok nem voltak kijelölve és így nem tudtam eldönteni, hogy épp ki beszél vagy gondol valamit... egyszerűen zavaros volt. Nem tudom, mit akart ezzel kifejezni az író, talán egy átlagos tinédzser fiú gondolatait, ki tudja, de nekem nem tetszett az, ahogy megoldotta.

Forrás: Tumblr
A két főszereplőt, Noelt és Juliust tehát elég jól megismerjük. Noel karaktere nagyon érdekes. A könyv elején még sajnáltam és próbáltam szimpatizálni vele, ám ahogy haladtunk előre a történetben, egyre jobban felerősödött az ellenszenvem. Zavart, nyugtalanító gondolatai és tettei voltak, néha félelmetessé vált tőlük. Persze emögött ott volt a gyengeség és az önbizalom hiánya is. Egy "lazy eye"-nak nevezett rendellenessége van, így amikor azt mondom, hogy egy beteg ember volt, akkor akár a fizikai hibájára is utalhatnék, valójában azonban a mentális állapotára gondolok. A Juliushoz és Fallhoz fűződő kapcsolata már csakugyan beteges volt. Azonban ebből a többieknek csak annyi jött le, hogy Noel egy magányos srác és néha furcsán viselkedik.
Julius karakterében egy átlagos, amerikai tinédzsert ismerhetünk meg volt. Helyes fiú, sportol, van egy gyönyörű barátnője, szeret bulizni és inni, a barátaival lógni. Természetesen megismerjük Julius érzéseit, gondolatait és azt, hogy mi rejtőzik a népszerű külső mögött. Nem tudom azt mondani, hogy kedveltem, sem azt, hogy utáltam, inkább semlegesen viszonyultam hozzá.
Az egyetlen karaktert, akit sikerült megkedvelnem, az Fall volt. Egy nagyon aranyos, életvidám lányról beszélhetünk, aki emellett még okos és szép is. Mondhatni, hogy a filmekből jól ismert "tökéletes" lány. Nagyon sajnáltam azért, ami vele történt, mert igazságtalanságnak tartottam. Juliust és Fallt kedveltem egy párként, szerintem nagyon aranyosak voltak együtt, volt néhány pillanatuk, amikről szerettem olvasni.

Különösebb dolog nem történik a regény folyamán, mondhatni elég unalmas volt és a legérdekesebb része természetesen Fall eltűnése volt. Persze voltak benne jó részek, esetleg amik mosolyt csaltak az arcomra vagy amiken elgondolkoztam, de élvezni nem nagyon tudtam. Az egész regény Fall eltűnésére alapoz, megtudjuk az előzményeket és az okokat, majd később a következményeit is és ezért elég lapos lett a történet. Talán ha Fall nem a könyv közepén tűnik el vagy ha az író több izgalmat vitt volna bele, akkor jobban le tudta volna kötni a figyelmemet.
Legalább a nyelvezete nem okozott problémákat. Elég gyorsan hozzászoktam a regény szókincséhez, bizonyos szavakat elég gyakran használt (pl. 'cock'...), így hamar meg tudtam jegyezni a jelentésüket. Mint már említettem, az idézőjelek hiánya Julius fejezeteiben nagyobb gondot jelentett az értelmezésben, mint az idegen szavak.

Szerettem volna szeretni, de nem tudtam. Ennek ellenére mégis hatott rám ez a regény, mert ki tudott váltani belőlem érzelmeket (harag, ellenszenv), néhány jelenete elgondolkodtatott. Azt pedig külön kiemelném, hogy Noel karakterét órákig lehetne elemezgetni, tehát akiket érdekel a pszichológia vagy csak szeretik a jól összerakott karaktereket, azoknak talán érdemes lenne elolvasni ezt a regényt.
Végezetül pedig megemlíteném azt a könyvet, ami miatt elolvastam a Fallt. Még a BookTube-on találkoztam össze Elizabeth LaBan The Tragedy Paper című YA regényével. Van néhány hasonlóság a két történet között, így nem csodálkozom, hogy összekevertem a kettőt. Tim, a magányos albínó fiú az utolsó évét a híres Irving iskolában tölti, ahol beleszeret az iskola népszerű fiújának a barátnőjébe, Vanessába. A lány pedig hasonló érzelmeket táplál a fiú iránt, azonban a szerelmüket titokban kell tartaniuk. És a többi, és a többi... Különc srác, szerelmi háromszög, titkok, bentlakásos iskola, ezeket lehetne a közös tulajdonságokhoz sorolni. Talán még a borító is becsapott engem, a szürkés színeivel és a magányos alakkal. A nagy különbség a két könyv között, hogy a The Tragedy Paper sokkal jobb értékeléseket kap. Remélem egyszer lesz lehetőségem elolvasni és jobban összehasonlítani a két regényt.
"In the closet, in my nest of human cloth, I dreamt of skinless people, a world of living meat, clinched in a wounded hug and finally understanding. We would truly feel the cold, we would truly know each other."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés