Louisa Young: Drágám, tudatom veled...

3/09/2014 , , ,

Drágám, tudatom veled...
Eredeti cím, megjelenés éve: My Dear, I Wanted to Tell You, 2011
Kiadó, kiadás éve: Ulpius-ház, 2013
Oldalszám: 428
Fordító: Varga Zsófia
Fülszöveg:
Drága Nadine-om!
Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel…
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel, Riley Purefroy
1917 augusztusa
Egy levél, két szerelmes, egy borzasztó hazugság.
Háborúban mindig az igazság az első áldozat…
A tavalyi év egyik legvártabb könyvmegjelenése volt a részemről a Drágám, tudatom veled... Nyár végén, amikor megláttam az Ulpius honlapján, rögtön megtetszett és már akkor azt éreztem, hogy ebből még akár kedvenc is lehet. Talán túlzásokba estem a könyvvel kapcsolatban, túl sokat vártam tőle...

Ez volt az év első olvasmánya, így még nagyobb nyomás hárult a könyvre, szinte már azt vártam el tőle, hogy a tökéletesnél is tökéletesebb legyen. De nem volt tökéletes. Voltak hibái, nem egy, nem kettő, de attól még egy nagyon jó történetről van szó.
A fülszövegből nem tudunk meg sokat és egy kicsit félre is vezeti az embert. A történet Riley Purefroyról szól, egy fiatal fiúról, aki beleszeret Nadine-ba, gyermekkori barátjába. Ám két külön világból származnak, hiszen Nadine egy előkelő család tagja, míg Riley a munkásosztályhoz tartozik. Még mielőtt bármit is tehetne azért, hogy Nadine az övé legyen, elkezdődik az első világháború és Riley bevonul a seregbe, ahol megtapasztalhatja a poklok poklát...
Forrás
Bevezetésnek szerintem ennyi bőven elég, többet nem is szeretnék elárulni, hiszen a levélből azért már sejthetitek, hogy mi is a folytatás. A történet legeleje nekem nagyon tetszett, hiszen megismerhetjük a szereplők múltját, gyerekkorát és harminc-negyven oldal alatt sikerült valamennyire meg is kedvelnem őket. Aztán jött egy jelenet, ami tönkretette az idilli hangulatot. Riley és egy másik szereplő között történik valami, amit csak nagy nehezen tudtam megemészteni, főleg azért, mert szerintem nem illett bele a történetbe, ráadásul ez az esemény is hozzájárult ahhoz a kavarodáshoz, ami végül oda vezetett, hogy Riley bevonult a seregbe. Tudok olyanról, akinek szintén nem tetszett ez a jelenet és gondolom még sok olvasó reagált így a történtekre. Én a könyv érdekében elfelejtettem azt a fél oldalt, mert nem akartam, hogy amiatt ne szeressem a könyv további részét.
Amikor Riley kikerül a frontra, szépen lassan kezd letisztulni a történet és végre újra élveztem a történetet. Mivel épp a Read-A-Thon idején olvastam, ezért a könyv második felét egy délután alatt olvastam el. Szerencsére az események úgy alakultak, hogy mindig érdekelt, hogy vajon mi fog történni a következő oldalon. Néha nehéz volt olvasni, hiszen a sebesülésekről és a gyógykezelésről igencsak részletesen ír a szerző és az olyan olvasónak, mint nekem, aki irtózik a vér látványától, bizony kell egy kis lelkierő ahhoz, hogy elolvassa azokat a részeket.
Louisa Young könyvének olvasása közben át lehet élni az akkori emberek életét, hogy mi mindenen mentek keresztül a fronton harcoló férfiak és az otthon várakozó nők, hogyan változtatta meg az embereket a háború. Láttam egy interjút az írónővel (amit a bejegyzés végén meg is nézhettek), amiben a regény keletkezéséről beszél, hogy honnan szerezte az ihletet, stb. Látszik is a könyvön, hogy mennyi kutatást végzett annak érdekében, hogy megszülethessen ez a történet. Valós eseményeken alapul, amik megtörténtek az első világháború alatt különböző emberekkel és ezekből merített ihletet Riley és Nadine történetéhez.

A könyvben is említett A Long Way to Tipperary című dal, ami igen népszerű volt a katonák körében.

Magát a cselekményt jobban kedveltem, mint a szereplőket. Egyikőjüket sem tudtam teljes mértékben megszeretni. Riley karaktere nagyon ingadozó, vannak jó pillanatai, amikor nagyon szeretheti őt az olvasó, azonban máskor egy háborútól összetört férfit láthatunk, aki búskomor és reményvesztett. Ebben a negatív állapotban Riley olyan dolgokat is megtesz, amikkel én személy szerint nem értettem egyet. Az egyik legidegesítőbb dolog a világon az, amikor mások döntenek helyetted, anélkül, hogy esélyt adnának neked a döntéshozatalra. Megírni azt a levelet egyszerre volt gyáva és bátor dolog tőle: egyrészt félt a valóságtól, Nadine reakciójától, másrészt pedig feláldozta volna a szerelmét azért, hogy megvédje a lányt az esetleges fájdalomól.
Ha nem lett volna a háború és nem változtatta volna meg ennyire ezt a férfit, akkor lehet, hogy ott lenne a kedvenc karaktereim között, hiszen művészlélek, szereti a festményeket, nagyon kedves és szimpatikus, aki könnyen el tudta volna rabolni a szívem. De a háború...
Forrás: Wikipedia
Nadine-t kedveltem, mert egy életrevaló lány, aki tehetséges művész és egy bájos teremtés. Azonban a háború az otthoniakat is megviseli és miután Nadine ápolónőként kezd dolgozni, teljesen megváltozik az ő karaktere is. Nem mondanám azt, hogy megőrül, de érezni lehet rajta, hogy az idegrendszere nem bírja el a háború borzalmait. Ő volt az a szereplő, akit a legjobban megkedveltem.
Ám nemcsak Nadine maradt otthon, hanem Rose és Julia is, az a két női szereplő, akiket egyáltalán nem kedveltem, sőt, Juliát egyenesen utáltam. Rose egy nagyon magának való nő, aki a munkájának szenteli a legtöbb idejét: a sérült katonákat ápolja. Néha már túlzásnak éreztem a kapcsolatát a munkájához. Talán a gondolkodásmódja miatt lett unszimpatikus a karaktere, néha úgy tűnt, mintha lenézne másokat, főleg Juliát és ez nem épp a legszerethetőbb tulajdonsága egy embernek. Néha azért a  kedvesebb oldalát is megmutatta, de még így sem vált szimpatikussá a szememben.
Julia... ő az egyik legidegesítőbb szereplő a világirodalomban! Egy tehetős, gyönyörű nőről van szó, aki azzal vesz részt a háborúban, hogy boldoggá teszi a férjét, ezt pedig úgy éri el, hogy vásárolgat, szalonokba jár, különböző kezeléseken vesz részt... MI VAN?! Szinte már betegesen meg akar felelni a férjének és tökéletesnek akar mutatkozni előtte. Az önbizalmát valahol a béka feneke alatt kéne keresgélni, amit a drágalátos anyjának is köszönhet, aki a folyamatos kötözködésével csak még bizonytalanabbá teszi a lányát. Lelkileg szerintem ő a leginstabilabb az egész könyvben, pedig a többi szereplő sokkal keményebb dolgokon megy keresztül, mint ő.
A felsorolásból nem hagyhatom ki Petert sem, Julia férjét és Riley bajtársát. Amikor bekerült a történetbe, kedveltem a karakterét, de ugyanaz történt vele is, mint Riley-val. A háború őt is tönkretette, főleg lelkileg és ez az alkoholhoz és a prostituáltakhoz sodorta őt. Kicsit sajnáltam ezért Juliát, hiszen ő mindent megtett volna azért, hogy Petert boldoggá tegye.

Egyáltalán nem szeretném elspoilerezni a regény végét, de azt azért el szeretném mondani, hogy meg voltam vele elégedve. Én a boldog és a szomorú végkifejletet is el tudtam képzelni, mert mind a kettőre megvolt az esély. Az írónő döntésével én teljes mértékben egyetértek, mert egyáltalán nem maradtak kérdéseim, mindegyik szereplő élete le lett zárva.
Természetesen a könyv befejezése után is még kicsit elmélkedtem a történeten, a sok borzalmas eseményen, ami az első világháborúban történt. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ezeknek a szereplőknek nem állt meg az élete a történet befejezése után és a jövőben akár még több szörnyűségen is átmehettek, hiszen bőven élhettek még a második világháború idején. Mindig szomorúsággal tölt el, amikor a világháborús időszakra gondolok, hogy milyen nehéz életük volt az akkori embereknek. És pontosan ezért kellenek az ilyen regények, hogy emléket állítsanak neik, hogy ne felejtsük el, miken mentek keresztül a felmenőink.

Nekem tetszett a könyv, de hogy másoknak tetszene-e, azt nem tudom. Aki szereti a háborús-romantikus történeteket vagy csak egyszerűen érdekli az első világháború és az akkori élet, az adhat egy esélyt ennek a regénynek. De a gyengébb idegzetűek készüljenek fel a háborús jelenetekre és a sérülésekre, amikre a szereplők sajnos nem tudtak...

Louisa Young röviden ismerteti a regényt és annak hátterét

Egy hosszabb beszélgetés a könyvről

"Erős a szerelem, mint a halál."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés