Veronica Roth: A hűséges

5/25/2014 , , , ,

Divergent #3

Spoiler veszély! (Vigyázat! A bejegyzésben szó van a történet végkifejletéről!)

Veronica Roth: A hűséges
Eredeti cím, megjelenés éve: Allegiant, 2013
Kiadó, kiadás éve: Ciceró, 2014
Oldalszám: 450
Fordító: Logos

Fülszöveg:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Már alig vártam, hogy megkaparinthassam a Divergent trilógia utolsó kötetét. Egyszerűen nem bírtam magammal és előrendeltem, csak hogy mihamarabb ott legyen a polcomon és hogy minél előbb el tudjam majd olvasni. Érdekelt, hogyan alakulnak az események az utolsó részben és mégis hogyan fog végződni a történet. Sajnos a spoilerek hozzám is elértek és tudtam, így a könyv végi dráma nem volt meglepetés... viszont maga a könyv az volt!

Azóta, hogy megjelent, csupa rosszat hallottam erről a részről. Azt mondanám, hogy az olvasók hatvan-hetven százalékának nem tetszett, aztán a maradéknak vagy tetszett vagy egyszerűen már nem érdekelte őket. Pontosan ezért vettem félve a kezembe és pont ezért olvastam hihetetlenül lassan ezt a könyvet. Míg az előző részeket két-három nap alatt kivégeztem, ezt majdnem két héten keresztül olvastam. Mindig arra vártam, hogy majd történik vala, ami velem is megutáltatja ezt a részt, de végül ez nem következett be.
A történet tovább bonyolódott, hiszen főszereplőink elhagyták Chicagót, hogy megtudják, mi is van a város falain kívül. Egy teljesen új világ tárult eléjük és elénk is. Megismerhetjük a Hivatalt, ahol a génkárosodást próbálják meggyógyítani, megismerhetjük a Chicagón kívüli társadalmat és a történet előzményeit. Ebben a részben tudjuk meg, hogy mi és miért történt, miért jött létre a csoportrendszer, mit próbáltak ezzel elérni, mi történt a múltban és mit próbálnak elérni a jövőben. Néha zavaros volt és felmerült bennem pár kérdés, amikre úgy-ahogy, de megkaptam végül a választ.
A harmadik részben kevesebb volt az akció és az izgalom, mint az előző kettőben. Ebben inkább azon volt a hangsúly, hogy a szereplők hogyan viszonyulnak az új világhoz, hogyan próbálják megismerni azt és hogyan képzelik el a jövőjüket. Lényegesen kevesebb ember hal meg, mint a A beavatottban és A lázadóban, viszont akik meghalnak, azoknak a halála eléggé megviselheti az olvasót.
Egy kis negatívum a harmadik kötettel kapcsolatban, az a váltakozó nézőpont. Már nem csak Tris, hanem Tobias szemszögéből is figyelhetjük a történéseket. Egyrészt így sokkal több eseménynél jelen vagyunk, másrészt pedig fontos, hogy a történet végén két ember meséljen. Viszont nem különbözik a hangnemük és néha, ha elkalandozik az olvasó figyelme, akkor nehéz megállapítani, hogy ki is mesél éppen. Lehet, hogy azért, mert már hozzászoktunk Trishez, mint mesélőhöz vagy valóban túlságosan hasonlított egymásra Tris és Tobias karaktere.

Forrás: We Heart It
A szereplőkről túl sok mindent nem igazán tudnék mondani, hiszen drámaian talán csak Peter karaktere változott meg az én szememben. A három kötet alatt az ő jelleme elég sokat változott, az egyik legjobban utált szereplőből egy már-már szimpatikus karakter vált. Nem mondom, hogy megszerettem, mert nem ez történet, viszont pozitívnak találtam azt, hogy beismerte a hibáit és meg akart változni. Tudta magáról, hogy rossz ember és hogy szörnyű dolgokat követett el és jobb emberré akart válni, új életet akart kezdeni. Emiatt a lelkem legmélyén megbocsátottam neki a tetteiért.
Még egy valamivel kapcsolatban változott meg a véleményem és az Tris és Tobias kapcsolata volt. Ez a történet végének köszönhető. Már legalább százszor elmondtam, hogy nem vagyok egy nagy rajongója az ő románcuknak, mert nyálas és idegesítő, viszont az utolsó közös jelenetük volt az, ami úgy igazán megérintett, mivel tudtam, hogy akkor látják utoljára egymást. Emiatt sokkal többet jelentenek az ott elhangzó szavak és sokkal nagyobb hangsúly van azon a jeleneten. Akinek sikerült elkerülnie a spoilereket, az erre csak később fog rájönni, de amikor ott ülsz és olvasod, ahogy elbúcsúznak egymástól... hát igen, enyhén összetört a szívem.

Tris meghal. Ez az információ, amikor elért hozzám még A beavatott olvasása közben, annyira nem hatott meg, mert Tris sosem volt a kedvenc szereplőm és soha nem is lesz az. Azért voltam mérges, mert egy teljes trilógia végét spoilerezték el ezzel az egy mondattal és ez bosszantott. Viszont ezzel az infóval a birtokomban máshogy tekintettem a teljes trilógiára. Például A lázadóban állandóan azon filozofál Tris, hogy feláldozza az életét és meghal a többiekért, ami végül nem történik meg a második részben. A hűségesben is másképp tekintettem Trisre, mint azelőtt. Valahogy már kevésbé ment az idegeimre, nem forgattam a szemeimet, mert hát úgyis meghal szegény lány. Amikor feláldozza magát a testvére helyett, akkor nem arra gondoltam, hogy "jajj, már megint kezdi", hanem arra, hogy milyen bátor és hogy még a testvére árulása után is képes ezt megtenni érte.
Azonban az igazi szívfájdalom akkor következett be, amikor Tobias megtudta, hogy Tris meghalt. Akkor kezdett el könnyezni a szemem, de próbáltam őket visszatartani, mert épp a buszon ültem és nem szerettem volna leégetni magam a sírógörcsömmel. Azt a pár oldalt képtelen voltam elolvasni, mert tudtam, hogy még egy szó és úgy fogok bőgni, mint egy csecsemő. Mert a legkevésbé szeretném azt látni, ahogy Tobias, a lányok kedvenc Négyese szenved. Végül sikerült befejeznem és nem sírtam, de ha esetleg egyszer újra olvasnám, akkor gondoskodok arról, hogy a szobámban legyek és senki ne hallja a zokogásomat.
A többi szereplő közül csak Uriah és Christina érdekeltek még. Uriah halála sem volt meglepetés számomra, sejtettem, hogy nem fogja túlélni a trilógiát. Viszont annak örültem, hogy többen nem haltak meg. A lényeg, hogy Tobias életben maradt és szingli!

Forrás: We Heart It
Természetesen megértem, hogy sokaknak miért nem tetszik A hűséges, miért utálják. Én szeretem a drámát, engem sosem zavart, hogyha meghalt egy fontosabb szereplő vagy nem lett egy könyv vége happy end. Ennek is elő kell fordulnia, mert az nem egészséges, hogyha csak pozitív dolgok érnek minket olvasás közben. A trilógia olvasása közben sok mindent megtapasztalhattunk az életről, hogy milyen nehéz az, hogy néha áldozatokat kell hozni egy jobb dologért. Persze sajnáltam, hogy annyi küzdelem után Tris és Tobias nem lehettek együtt és élhették nyugodtan az életüket, nem lehetett közös jövőjük. De néha az élet közbeszól és ezen nem változtathatunk.

Aminek azonban nem örülök, az az, hogy A hűségest két részben akarják megfilmesíteni (mint mostanában annyi sorozat utolsó részét). Ha egy nyolcszáz oldalas könyvről lenne szó, még megérteném, de szerintem a könyv hossza és a történet alakulása miatt ez egy borzalmas ötlet. Tudom, hogy néhány ember ebből sokat fog kaszálni, de szerintem ezzel csak a film minőségét fogják rontani. De nem vagyok filmes szakértő, lehet, hogy fantasztikus lesz a következő három Divergent film, én bízom benne, hogy nem fogják elszúrni!

Remélem, senki olyan nem olvasta el ezt a bejegyzést, aki még nem olvasta A hűségest, mert nem vállalok felelősséget a spoilerek miatt. Habár szerintem jót tett a történetnek az, hogy tudtam, mit várjak tőle. Sajnálom, hogyha valakinek nem tetszett a befejező rész, viszont én örülök annak, hogy pozitívan csalódhattam benne. Aki esetleg még az olvasás előtt jár, annak azt tudnám csak mondani, hogy vegye a kezébe és olvassa el a könyvet és ne hallgasson másokra, mert attól, hogy egyeseknek nem tetszett a könyv, mások még szerethetik. Én pedig örülök, hogy adtam egy esélyt ennek a trilógiának, mert remek kikapcsolódást jelentett az elmúlt egy-két hónapban! Legyetek bátrak!

"A bátorság olykor azt jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad – vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál,vagy mindenkiről, akit szerettél – valamilyen magasabb rendű cél értekében."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés