Csillagainkban a hiba (2014)

6/04/2014 ,

SPOILER VESZÉLY! (A bejegyzésben a film részleteiről és a végkifejletről is szó van!)

Csillagainkban a hiba
Eredeti cím, megjelenés éve: The Fault in Our Stars, 2014
Hossz: 125 perc
Rendező: Josh Boone
Főszereplők:
Hazel - Shailene Woodley
Augustus- Ansel Elgort
Isaac - Nat Wolff
Könyv: John Green - Csillagainkban a hiba
Történet:
Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket. Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem. (forrás: port.hu) 
Még mielőtt bármit is mondanék, meg szeretném köszönni @sophiechelonnak, hogy végül nekem adta a másik jegyet a premier előtti vetítésre és így pár nappal hamarabb törhetett össze a szívem! Köszönöm!

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a magyar premier előtt nézhettem meg a várva várt Csillagainkban a hiba című filmet. Hétfő este tartották a Westendben a premier előtti vetítést, amin több tucat embernek lehetősége volt részt venni és én is köztük voltam. De nem fecsérlem tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell!
Még tavaly, amikor megtudtam, hogy a Csillagainkban a hibából film készül, elég szkeptikusan álltam hozzá, a kiválasztott színészek miatt na meg azért, mert az egyik kedvenc könyvemről van szó. Majd miután kijött januárban az előzetes, ez a szkepticizmus tovább fokozódott. Nekem nem tetszett a trailer, egyáltalán nem hatott meg, nem éreztem benne azt a TFIOS hangulatot, amit olvasás közben érzetem. De ahogy telt az idő és egyre több jelenetet láthattunk a filmből, kezdtem elhinni, hogy ebből még valami jó is kisülhet. És a film megnézése után már nyoma sem maradt a kételkedésnek!

Forrás
A film olyan volt, mint a könyv. Hálát adok az égnek, hogy John Green is részt vehetett a forgatásokon, mert ez tagadhatatlanul befolyásolta a végeredményt. Ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb filmadaptáció volt, amit valaha láttam. Tény, hogy kimaradtak jelenetek és voltak változtatások is, de összességében minden benne volt, aminek benne kellett lennie. És mindent éreztem, amit éreznem kellett. Nevettem, sírtam, megint nevettem, majd még többet sírtam. Igazából a film háromnegyed részét végig mosolyogtam, ami inkább abból adódott, hogy egy könyv, amit valóban szeretek, megelevenedett a szemem előtt és azokat a dolgokat, amik eddig csak a fejemben léteztek, most már a vetítővásznon is láthattam. És boldog voltam, mert a film képes volt visszaadni a könyv hangulatát és képes volt ugyanazt a hatást kiváltani belőlem. Ilyennek kell lenni egy igazi filmadaptációnak!

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor egyszer csak a semmiből elkezdődött a film. Egyszerűen hihetetlen volt a számomra, hogy ott vagyok és hogy a Csillagainkban a hibát nézem. Még a későn érkezők sem zavartak, mert csakis a filmre koncentráltam. Az volt a legjobb a filmben, hogy rengeteget idéztek a könyvből, már a legelejétől. Hazel nyitómonológjában szinte ugyanazokat mondja el, mint a könyvben. Megismerjük Hazel életét, hogyan éli mindennapjait és hogyan küzd a rák ellen. Majd elkezdődik az egész történet, megismerkedünk Augustus Watersszel és elindulunk azon a hullámvasúton, ami csak felfelé megy.

A legnagyobb félelmem a filmmel kapcsolatban Ansel Elgort volt. Már a kezdet kezdete óta nem támogattam az ötletet, hogy ő játssza Augustus Waterst, mert szerintem nem illett hozzá a szerep. Mivel a könyvben Hazel nem is egyszer kiemeli, hogy Gus milyen szexi (és tényleg ezzel a szóval illeti), ezért elvártam, hogy a filmbéli Augustus is az legyen és Ansel sajnos nem az. Ha nem is volt tökéletes, de azért nagyon jól megformázta Gust a filmben. Megláttam benne Augustus Waterst, ami azt mutatja, hogy Ansel valóban jó munkát végzett.
Shailene Woodleyt nagyon megkedveltem a Divergentben és ez csak tovább fokozódott a TFIOS-ban is. Egyszerűen ő volt a tökéletes Hazel Grace. Nem hiszem, hogy találnánk olyan színésznőt, aki hitelesebben el tudta volna játszani Hazel Grace szerepét. Emelem kalapom előtte!
Persze mindig felvetődik a kérdés, hogy a Divergent után nem volt-e furcsa Shailene-t és Anselt szerelmespárként látni? NEM! Határozottan nem! Egyáltalán nem éreztem furcsának őket együtt látni, mert ők elsősorban Hazel és Gus az én szememben és nem Tris és Caleb.
Szerény véleményem szerintem minden egyes színész fantasztikusan alakított. Mindenki hitelesen vissza tudta adni a könyv szereplőit. Én csak gratulálni tudok a színészeknek! Külön kiemelném Nat Wolfft, aki Isaacet alakította, a Hazel szüleit alakító Laura Dernt és Sam Trammellt (utóbbit azért kicsit furcsa volt a True Blood után apaként látni) és a jó öreg Peter Van Houtent, akit William Dafou keltett életre!

Forrás: Tumblr
Nehéz úgy értékelni egy filmet, hogy nem hozok fel példákat, úgyhogy most jöjjön néhány jelenet, amiről beszélni szeretnék. Kezdjük talán azzal, hogy voltak dolgok, amik kimaradtak a filmből. Nekem a Caroline-os szál hiányzott a legjobban a filmből, mert az sok mindenre magyarázatot ad a történetben, például hogy miért figyelt fel Augustus Hazelre (azon kívül, hogy szép). A történet vége felé pedig az az érzésem támadt, mintha kímélni akarták volna a nézőket, ezért a minimálisra csökkentették a szomorú jeleneteket. Keveset láthatunk Gus szenvedéséből, majd a halála után már csak pár jelenet marad, így rövid időn belül letudjuk a saját szenvedésünket is.
A legmeghatóbb és egyben kedvenc jelenetem a könyvben az előtemetés. Én attól a résztől szoktam elkezdeni a sírást és ez a filmre is igaz volt. De a filmben a legmeghatóbb jelenetet átvette az a bizonyos jelenet, ami a könyvben nem kap akkora figyelmet. Ez pedig nem más, mint az a pillanat, amikor Hazel Grace megtudja, hogy Gus meghalt. Valószínűleg a személyes élményeim miatt is fájt annyira az a jelenet, mivel már nekem is volt részem egy ilyen telefonhívásban az éjszaka közepén. Így tudom, hogy milyen az ember természetes reakciója és Hazel pontosan úgy reagált, ahogyan kellett. Shailene abban a jelenetben bizonyította be nekem, hogy mennyire jó színésznő.
Viszont a Csillagainkban a hiba tele van aranyos és vicces jelenetekkel is. Az egyik kedvenc filmes párbeszédem a következő:
Hazel mamája: "You two are so adorable."
Hazel: "We are just friends!"
Augustus: "Well, she is, I'm not!"
A kedvenc "boldog" jelenetem a filmből talán a trófeatörős volt. Annyira vicces volt, hogy amíg Isaac levezette a dühét a kosaras trófeákon, addig Augustus és Hazel a Mennyei megbántásról próbáltak beszélgetni. De annyi mindent lehetne még kiemelni és órákat lehetne beszélni a szereplőkről és a filmről!

Ami még külön tetszett a filmben, azok a grafikus megoldások, amikor épp emaileztek vagy sms-eztek a szereplők. Szerintem jó ötlet volt, hogy nem csak simán kirakták a képernyőre az üzenetet, hanem kreatívabb módon osztották meg a nézővel.

Birdy - Not About Angels

Külön ki szeretném emelni a filmekben elhangzott dalokat. Ha a Divergentről Ellie Goulding jut az eszünkbe, akkor a TFIOS-ról Birdy fog, mivel neki is három dala szerepel a filmben. Birdy dalai tökéletesen beleillenek a filmbe és ez a többi előadó dalára is igaz. Talán egy volt az, ami szerintem nem illett a filmhez és az a Strange Things Will Happen volt, legfőképp azért, mert egy másik filmnek, a Bon Appétitnek ez a betétdala és abban a filmben szerintem jobban hangzott, mint a TFIOS-ban. De a dalt még így is nagyon szeretem és azért örülök, hogy benne volt a filmben.

Nem tudom, mennyire lehetett érezni ebből az értékelésből, de számomra ez egy ötcsillagos film volt! Az, hogy imádtam, enyhe kifejezés. Szerintem egy TFIOS fan sem fog csalódni a filmben, aki pedig még nem olvasta a könyvet, akkor az most vegye a kezébe, hogy még befejezhesse a premier előtt! Mert ezt a filmet mindenkinek látnia kell!


"You gave me a forever within the numbered days, and I'm grateful."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés