Kiera Cass: Az Elit

11/16/2014 , , , , ,

The Selection #2

SPOILER VESZÉLY! (Ha még nem olvastad Az Elitet, ne olvasd el a bejegyzést, mert spoilereket tartalmaz!)

Fülszöveg:
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…
Tavaly novemberben olvastam A Párválasztót, ami nagyon tetszett és azóta halogattam Az Elit olvasását. Az Igazi megjelenése előtt akartam letudni, de egyáltalán nem volt kedvem ehhez a könyvhöz, úgyhogy egészen az augusztusi Bout of Books Read-A-Thonig eltoltam az olvasását. És hogy tetszett-e? Hát...

Miután befejeztem a könyvet, teljes volt a zűrzavar a fejemben. Elég sok érzelmet kiváltott belőlem és amikor végeztem vele, legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Nem mintha rossz lett volna, csak hihetetlenül mérges voltam mindenkire: Kiera Cassra, Americára, Maxonra, mindenkire! Néhány kiemelkedő eseményen kívül igazából a regény nagy része arról szól, hogy hogyan húzzák az időt a szereplők. Egyszer Americának van szüksége még egy kis időre, azután Maxonnak, én meg csak ültem és vártam és nem történt semmi. Legszívesebben a képükbe ordítottam volna, hogy "DÖNTSÉTEK MÁR EL, HOGY MIT AKARTOK!", mert már kezdett idegesíteni a kialakult helyzet.

Forrás: Tumblr
Talán három olyan rész volt, ami megmentette ezt a regényt számomra: először is a halloweeni bál, azután Marlee lebukása és végül America prezentációja a Híradóban. Ezek voltak azok, amik elég ütősek voltak és ezek miatt nem untam végig a második részt. Tény, hogy a halloweeni mulatságtól többet vártam, azt hittem, hogy kicsit látványosabb lesz, de még így is szívesen részt vettem volna rajta. Ráadásul America szülei és May is ellátogathattak a palotába és ez nemcsak Americát, hanem engem is boldoggá tett, mert hiányzott a családja és sajnáltam, hogy csak levelezésen keresztül voltak jelen a történetben. Viszont a halloweeni bálnak volt még egy fontos momentuma és az a "lánykérés" volt. Kicsit furcsálltam, hogy már a második rész elején Maxon véget vetne a Párválasztónak. Akkor már tudtam, hogy a helyzet csak még jobban fog bonyolódni.
És ezután fény derült Marlee és Carter viszonyára és a fejemben (és America fejében is) összeállt a kép, hogy Marlee-t miért nem érdekelte Maxon, én pedig rosszul éreztem magam emiatt, mert az előző kötetben akkor vesztettem el a szimpátiát Marlee irányába, amikor kijelentette, hogy nem érez semmit Maxon iránt, mégis versenyben akar maradni.
Ez volt az a pont a történetben, amikor úgy igazán megtapasztalhattuk, hogy ez nem csak egy romantikus-csajos könyvecske, hanem itt végre megmutatkozott az is, hogy egy disztopiáról van szó, egy teljesen más világról, ahol más szabályok vannak, ahol felségárulásnak minősül, hogyha egy kiválasztott lány nem a hercegbe szeret bele... Mindenféleképpen Marlee és Carter büntetése volt a legmegrázóbb jelenet az egész trilógiában!
Az utolsó ütős rész America kötelező prezentációja volt, amit a Híradóban kellett előadnia. Konkrétan nem tudjuk meg, hogy miről is fogja tartani kiselőadást, Kiera Cass ezt az olvasók elől is titkolja, de azért lehetett sejteni, hogy valami botránykeltő témát választott. Jobban izgultam a prezentáció miatt, mint America, ebben biztos vagyok. Tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni és igazam is lett. De örülök, hogy megtette, mert mindenkit szembesített Illéa hibáival és hogy itt az ideje, hogy tegyenek ezek ellen valamit. Ennek természetesen Clarkson király nem örült és el is akarta küldeni Americát a Párválasztóból, de végül, nem nagy meglepetésre maradhatott a versenyben. Szerintem érdekes csavar lett volna, hogyha America távozik a Párválasztóból, egész sok ötletem támadt ezzel kapcsolatban, de tiszteletben tartom Kiera döntését...

Ha már a szereplőknél járunk... igen, meggyűlt velük a bajom. Általában America kapja a legtöbb negatívumot, amit meg tudok érteni, de azt nem, hogy ezután a kötet után miért szeretik annyian Maxont?! De ne szaladjunk előre, kezdjük a főszereplővel.
Igen, America valóban egy idegesítő karakter, mert egyszerűen nem tudja rendezni az érzelmeit. Egyszer így érez, egy fél oldallal később már teljesen másképpen és ez nagyon zavaró volt. Néha már nem tudtam követni, hogy kihez is húz a szíve, mert pillanatok alatt megváltoztak az érzései. Mégis, engem inkább dühített, mint idegesített a karaktere, mert saját magán kívül a többieket is becsapta. Aspennel elhitette, hogy még lehet köztük valami, pedig már a könyv elejétől fogva érezni lehetett, hogy köztük már semmi sem lesz a régi. Viszont Maxonnak még mindig nem tudta/merte bevallani az érzelmeit, amivel megnehezítette mindenkinek az életét. Ráadásul rádöbbent, hogy ha elnyeri Maxon szívét, azzal a korona is az övé, ami hatalmas felelősséggel jár, hiszen a jövőben ő lenne Illéa új királynéja! Ez csak még jobban elbizonytalanította Americát, mivel nem érezte, hogy képes lenne betölteni ezt a pozíciót, hogy képes lenne egy ország irányítására. Ebből adódóan teljes volt a bizonytalanság a részéről!
Forrás: Tumblr
Maxon... én nagyon kedveltem őt az első részben, viszont a második rész után gyűlöltem. Azután a bizonyos csók után már nem tudtam úgy tekinteni rá, mint az első rész cuki hercegére. Ó, egyáltalán nem! Megértem, hogy America bizonytalansága miatt muszáj volt keresni egy alternatív megoldást, hiszen neki kötelező választania egyet a lányok közül és ha America visszalépne, akkor neki valakit feleségül kell vennie a bent maradt lányok közül. De a csók utáni jelenet és kifejezetten egy mondat után nagyon dühös lettem és Maxon tökéletessége a semmibe veszett. "Hogy vele mit csinálok, annak a világon semmi köze nincs ahhoz, amit irántad érzek." Akárhányszor elolvasom ezt a mondatot, legszívesebben beleverném Maxon fejét a falba! Ha szereted Americát, akkor miért nem hozod rendbe a kapcsolatodat vele és miért kezded el vetkőztetni Celeste-t a folyosó közepén? MIÉRT? ......... Azt hiszem, kicsit felhúztam magam... Lényeg a lényeg, nagyot csalódtam Maxonban!
Jöjjön inkább Aspen, akit még mindig imádok és sajnálom, hogy nem jutott neki több szerep ebben a könyvben. És azért is sajnálom, mert egyre kevesebb az esélye Americánál... és félek, hogy nem lesz Asperica... Azért a remény még mindig él a szívemben, hogy végül őt választja és nem Maxont... de ha nem így történik, akkor Aspent magamnak akarom!
Ebben a részben az Elit tagjait is jobban megismerhetjük. A lányok közül Marlee és Celeste az, akikről szilárd véleményem alakult ki. A Marlee-val történtek  után visszatért az a szimpátia, amit a Párválasztó elején éreztem vele kapcsolatban. Celeste pedig még mindig egy r*banc (elnézést a szóhasználatért!)! A többi lány közül Kriss az, aki kiemelkedik és akire több figyelem irányul. Én annyira nem kedveltem őt, túlságosan jó és tökéletes lány, akit mindenki szeret, stb... Egyszerűen nem nyert meg magának!
A királyi pár is nagyobb szerepet kapott, így az ő személyükről is többet megtudhatunk. Amberly királyné valóban fenséges jelenség és ő tényleg minden jó megtestesítője. Szerető anya és feleség, ezen kívül egy ország vezetője és a rengeteg teendője mellett hagy időt a lányokra is. Azonban ezek a dolgok nem mondhatóak el a férjéről, Clarkson királyról. Nincs olyan ember a földön, aki Az Elit végére ne utálná meg azt a... (nem akarok több vulgáris kifejezést használni ebben a bejegyzésben, úgyhogy rátok bízom, hogy mit gondoltok oda). Egy arrogáns, hataloméhes alakról van szó, aki a saját családjával se tud rendesen bánni, hát még egy egész országgal... Fény derül arra is, hogy hogyan bánik a fiával, ami miatt egy kicsit megenyhültem Maxon miatt. Igazából ebben az évben ez volt a harmadik ilyen apa-fia kapcsolat, amiről olvastam, úgyhogy egy kicsit már unalmas ez a téma, de így egy új oldaláról ismerhettük meg a királyi család kicsit sem tökéletes életét.

Aminek külön örültem, hogy ebben a kötetben többet megtudhatunk a Párválasztó világáról: Illéa múltjáról és jelenéről, a lázadókról, a politikáról, stb. Mivel az Elit tagjai közül kerül ki a leendő királyné, így nemcsak a romantikus szál fontos ebben a történetben, hanem a politikai is. Az Elit tagjainak is tisztában kell lenniük, hogy mire vállalkoznak, hogy mi vár rájuk, hogyha Maxon őket választja majd a legvégén. Ezért is volt jó megismerni a többi nemzetet is, mint a németeket vagy az olaszokat, hiszen így jobban átláthattuk, hogy Illéának még van hová fejlődnie.

Noha szerintem a második rész a leggyengébb ebben a trilógiában, azért nem mondanám azt rá, hogy rossz volt. Csak A Párválasztó után, amit nagyon szerettem, egy enyhe csalódást éreztem Az Elit befejezése után. Ha más is így van ezzel, én csak biztatni tudom, hogy folytassa a történetet, hiszen Az Igaziban derül ki a nagy igazság, hogy végül America ki mellett dönt!

Kiera Cass: Az Elit
Eredeti cím, megjelenés éve: The Elite, 2013
Kiadó, kiadás éve: Gabo, 2013
ISBN: 9789636897277
Oldalszám: 354
Fordító: Gázsity Mila

"A szerelem gyönyörűséges rettegés."

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés