Könyvfesztivál & Kis Könyves Éj 2015

4/27/2015 ,

aka Nalina went CRAY CRAY


És végre elérkezett az év első nagy könyves eseménye, a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ami 2015. április 23-26. között került megrendezésre. Viszont 24-én tartották a független könyvesboltok "ünnepét" is, a Kis Könyves Éjt és örömmel jelentem, hogy én azon is részt vettem. A fesztivál előtti pár napot alig bírtam kivárni, de aztán végre eljött a péntek és elkezdődött az őrület.

A Könyvfesztiválon két napon is kint voltam, pénteken és szombaton. A pénteki nap nagyon hosszúra sikeredett a Kis Könyves Éj miatt. Anyumat érte az a megtiszteltetés, hogy eljöhetett velem erre a két eseményre is. A fesztiválra valamikor egy óra körül érkezhettünk meg. Elsődleges célom az volt, hogy megvegyem azt a négy új megjelenést, amit kinéztem magamnak. Úgy indultam el, hogy semmi mást nem veszek, csak azt a négy könyvet... de jól gondoljátok, ez nem így történt.
Miután megkaptuk a kis fancy zöld karszalagunkat, felszerelkeztem egy térképpel és útnak indultunk a B épületbe. Amikor beléptem a könyves standok közé, úgy éreztem magam, mintha a mennyország kapuján léptem volna be. Közvetlen a bejárat mellett volt az Európa Kiadó standja, ami máris örömmel töltött el (noha náluk nem vettem semmit). Viszont a Ciceró standjánál már nem tudtam ellenállni, hiszen ott pihent a pulton Scott Westerfeldtől a Túlvilágok, amit már tavaly kinéztem magamnak, hiszen a külföldi könyves vloggerek és bloggerek előszeretettel beszéltek erről a könyvről. De idén végül magyarul is megjelent és most már én is büszke tulajdonosa lehetek egy példánynak.
Fotó: Nalina
Az első sikerélményt pedig hamar követte a második, mivel a Maxim kiadónál két könyvet is előrendeltem. Egyrészt az Ivan, az egyetlent (Katherine Applegate), ami noha gyerekkönyv, engem mégis nagyon érdekel, másrészt pedig A lehetetlen valóra vált című memoárt, amit Leon Leyson írt. Az alcíme láttán ("Egy fiú Schindler listáján") rögtön rányomtam a megrendelés gombra, hiszen ki nem hagynék egy ilyen ígéretes második világháborús olvasmányt!
Ezután következett a csábítás... amikor a Delta Vision standjához értünk és megláttam az Acélszívet... nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek... de akkor még nemet mondtam és tovább sétáltam. A többi standnál is találtam nekem való könyveket, mint például a Librásoknál vagy a Librotrade-nél, de nekem még ott lebegett egy cél a szemem előtt és azt el akartam érni. Úgyhogy a B épületben tett első körünk után átsétáltunk a D-be, ami nagyrészt gyerekkönyves volt. Viszont ott volt a Könyvmolyképző is, akiket muszáj volt megrohamoznom a World After (Susan Ee) miatt. Kellett az a könyv, már alig várom, hogy folytathassam a Penryn & the End of Days trilógiát! Szerencsére pénteken még nem volt tömeg se a Könyvmolynál meg úgy általában a Könyvfesztiválon se, úgyhogy nem kellett megharcolnom senkivel se azért az egy példányért.
Ha jól számoltatok, akkor bizony össze is jött az a négy könyv, amit terveztem megvenni... de mivel rengeteg időnk volt még, természetesen jobban körülnéztünk a két épületben és a kinti standoknál is. Így esett meg, hogy visszatértünk a Delta Vision standjához és megvettem az Acélszívet Brandon Sandersontól. Nagyon jó fej volt a két srác és próbáltak ajánlani könyveket, hogy ki tudjam használni a 2+1-es akciót. Szép próbálkozás volt, de én erősebb voltam. (Az már más, hogy szombaton vissza kellett mennem hozzájuk, mert anyum kinézett magának egy könyvet és mondta, hogy vegyem meg neki...).
Anyum pedig megszánt és vett nekem egy könyvet, ami nem más volt, mint a Seraphina (Rachel Hartman). Legalább háromszor elsétáltunk az állvány mellett, ahová ki volt rakva és mind a háromszor ott nyüszítettem, mert már egy jó ideje meg akartam venni. A Könyvfesztiválon pedig 30% kedvezmény volt rá... így végül anyum azt mondta, hogy egye fene, megveszi nekem. Ezután természetesen a kis lelkem nagyon boldogan dobogott a helyén.
Fotó: Nalina
Talán öt órakor indultunk el a Millenárisról, mivel hat órától randevúnk volt a Ferenciek terén. Hogy miről beszélek? A Kis Könyves Éj keretein belül a BUPAP rendezett egy kis könyves sétát "Ház a könyvek fölött" címmel. A séta keretein belül ellátogattunk különböző indie könyvesboltokba, amik építészetileg és művészettörténetileg valamilyen érdekességgel bírtak. Így a "kis" harminc fős csoportunk elsétált a Fugába, az Atlantiszba, a Massolitba, a Klauzál 13-ba és az Írók Boltjába. Két óra alatt tehát sikeresen megtettük a Ferenciek tere-Oktogon távot. A meglátogatott könyvesboltok közül nekem az Atlantisz és a Massolit tetszett a legjobban, még egyikben sem jártam azelőtt, viszont ezután a séta után biztos, hogy gyakrabban benézek majd hozzájuk. A Massolit ráadásul kávézó is és annyira hangulatos a hely, hogy oda biztos, hogy elmegyünk kávézni a barátokkal. A séta még azért is érdekes volt, mert én személy szerint nagyon szeretem a történelmet és a művészettörténetet is és jó volt megismerni az adott épületek múltját. Ha jövőre is lesz ehhez hasonló séta, biztosan menni fogok!
A nap viszont nem ért véget, mert noha már este nyolc is elmúlt, nem mehettem úgy haza, hogy ne látogattam volna el a kedvenc könyvesboltomba, a Bookstationbe! Ők aznap estére könyvklubot szerveztek, amin én nem vettem részt, viszont arra gondoltam, hogy ha már úgyis megszegtem a "csak négy könyvet veszek ezalatt a hétvége alatt" szabályt, akkor veszek náluk is egy könyvet, csak hogy támogassam a független könyvesboltokat. A választásom pedig egy használt könyvre esett, a The Duchessre (Amanda Foreman), a szép filmes (Keira Knightley-s) borítósra. Azt a könyvet már nagyon régóta meg akartam volna szerezni, de egyszerűen sehol se lehetett kapni, a könyvtárban pedig sosem volt bent. Most viszont már megvan, úgyhogy akkor olvashatom el, amikor kedvem tartja! A pénteki nap végére rendesen elfáradtam, szomjas voltam, fájt a lábam, fájt a fejem, nyűgös voltam, úgyhogy alig vártam, hogy beessek az ágyba és aludjak, hiszen másnap reggel minden kezdődött elölről.
Szombaton dél körül jött össze egy kisebb társaság, akikkel újra kilátogathattam a Könyvfesztre. Aznap gyönyörű sárga karkötőt kaptunk, csak hogy véletlenül se lehessen belógni az előző napi karszalaggal... Kezdjük ott, hogy hatalmas tömeg volt és hamar eluralkodott mindenkin az embergyűlölet. Köszönhető volt ez a sok dedikálásnak, Jonathan Franzennek és annak a ténynek, hogy hétvége volt és az embereknek nem kellett menni dolgozni. Szerencsére a többiek tudták, hogy mit akarnak, úgyhogy meg is kerestük azokat a standokat, ahol könyveket szerettek volna venni. Amíg ők a Könyvmolynál álltak sorban, addig elkezdtem a szombati őrült vásárlást kezdve a Szépművészeti Múzeumnál standjánál. Már előző nap kinéztem pár dolgot, úgyhogy konkrét elképzeléssel mentem oda. Vettem egy bérlettokot, mert a már felismerhetetlenségig kopott diákhiteles tokom konkrétan szétesett, úgyhogy arra nagy szükségem volt. De vettem még két gyönyörű könyvjelzőt is és egy vászontáskát. Aztán a Lírás(?) gyerekstandnál megláttam azt, amit nem hagyhattam ott: a Beatrix Potter sorozatot három DVD-n. Igen, Nyúl Péterről beszélek. Tavaly nyár óta akarom megnézni ezeket a rajzfilmeket, de neten nem találtam semmi értelmes linket, de most, hogy már megvannak DVD-n... lesz mit néznem vasárnap reggelente.
Fotó: Nalina
Ezután sokként ért, hogy a többiek úgy döntöttek, hogy hazamennek, mert már mindent megvettek, amit akartak és a sok ember miatt már nincs kedvük nézelődni. Úgyhogy fel kellett találnom magam. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy folytattam őrült vásárlásomat, most már egyedül. A Librásoknál megvettem a The Neverending Story-t (Michael Ende) ezervalahány forintért, ami szerintem jó üzlet volt (főleg, hogy megint kaptam egy menő táskát tőlük). A Kossuthosoknál vettem két BBC History különszámot, Az első világháború történetét és a Harmadik Birodalmat. Mint később kiderült, az előbbi már megvan nekem, úgyhogy ezt a példányt majd lepasszolom valakinek (Ha esetleg érdekel valakit, írjon bátran, lehet velem üzletelni!). Az Ad Astránál a Jessie Lamb testamentumát (Jane Rogers) vettem meg, ami szintén egy olyan könyv, hogy már évezredek óta meg akartam volna venni, de amikor megvehettem volna, akkor mégse jött össze, de most már megvan, úgyhogy nyugodtan alszok éjszakánként. A Librotrade-nél pedig fillérekért vettem Ian McEwantől az Amterdamot spanyolul és Gabriel García Márqueztől a No One Writes to the Colonelt (és ennyit arról a fogadalmamról, hogy Márquezt vagy magyarul vagy spanyolul olvasok majd...). És eddig tartott a nagy vásárlás, de csak azért, mert elfogyott a pénzem. De sebaj, elégedett vagyok a szerzeményeimmel.
Szombaton, miután elhagytak a barátaim és miután eladtam a lelkemet is, végre találkoztam Teklával, a Tekla könyvei blog szerkesztőjével (és az egyik barátnőjével), úgyhogy velük is eltöltöttem egy kis időt. Tudom, hogy sok moly találkozott a könyvfeszten, de én az ismerőseimet, volt kollégáimat leszámítva csak Tekláékkal találkoztam és nagyon örültem neki, mert már régóta szerettem volna személyesen találkozni és megismerni. :) A közös nézelődés során azonban elért a végkimerülés, már iszonyatosan fájt a hátam a cipekedéstől, már a lábamat is lejártam és végül feladtam. Elbúcsúztam mindenkitől, a Könyvfesztiváltól (utólag a pénzemtől is) és hazamentem.
Én nagyon élveztem ezt a két napot, nagyon jó volt újra könyvek között lenni. Most természetesen elkezdtem a visszaszámlálást a Könyvhétig, mert június 4-e mindjárt itt lesz... úristen... és azon a hétvégén lesz a OneRepublic koncert is... omg... MÁR ALIG VÁROM AZT A HETET! ÁÁÁÁÁ!!!! Viszlát Könyvfesztivál, helló Könyvhét!

A zsákmányok :)

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés