John Green: Paper Towns

8/16/2015 , , ,

Megtörtént a csoda: végre nyertem egy nyereményjátékon! És nem is akármit! Két jegyet a Papírvárosok premier előtti vetítésére. Amikor megkaptam az értesítést, akkor az volt az első gondolatom, hogy „Basszus! Akkor most el kéne olvasnom a könyvet?”. Igen, azelőtt csak a Csillagainkban a hibát olvastam John Greentől, de azt kétszer is. De most hála a filmnek a Papírvárosokat (vagy angol címén Paper Towns) is felírhatom az elolvasott könyvek listájára.

Fülszöveg:Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart. Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri. A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.
Elég nehezen ment ennek a bejegyzésnek a megírása. Miután elolvastam a könyvet, nagyon sok gondolat felmerült bennem, nagyjából tudtam, mit írnék le. Aztán még aznap este megnéztük a filmet, ami kicsit összekuszálta a gondolataimat. Majd jött a Bookstation könyvklubja, ahol a Papírvárosokat és a Csillagainkban a hibát veséztük ki és utána már csak egy nagy káosz volt a fejemben. Lehet, hogy le kellett volna írnom a legelején a gondolataimat, de most megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből az értékelésből.

Forrás: Tumblr
A könyv befejezése után pozitív csalódást éreztem. Igazából elég alacsonyak voltak az elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, mivel elég vegyes értékeléseket hallottam/olvastam róla, így nem fűztem hozzá nagy reményeket. Viszont én személy szerint nagyon élveztem. Az első harmadát olvastam, a másik kétharmadát pedig hangoskönyvben hallgattam meg, amit nagyon ajánlok, mert szerintem Dan John Miller nagyon jól előadta a történetet. Az én szememben ez egy tökéletes nyári olvasmány, mivel könnyed, szórakoztató és leköti az olvasó figyelmét. A történet eleje nekem nagyon tetszett, amikor Margo és Quentin bosszút álltak az „ellenségeiken”. Azonban Margo eltűnése után voltak részek, amik engem kicsit untattak mindaddig, amíg Quentin nem talált egy új nyomot a lány hollétével kapcsolatban. A kutatás, a kirakós darabkáinak összerakása elég nagy részét tették ki a regénynek, ami alatt jobban megismerhettük a két főszereplőt, Quentint és Margót. A sztori vége azonban érdekesen alakult, egyrészt tetszett, mert élethű volt, másrészt viszont örültem volna valami happy end félének.

A szereplők közül a legkiemelkedőbb minden bizonnyal Margo volt, még úgy is, hogy a könyv nagy részében nem volt jelen. Az ő karakterét a legtöbben nem kedvelik, mert önző, egoista, nem törődik másokkal, satöbbi, satöbbi. Én mondhatni kedveltem, de ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor inkább megértettem őt. Mindenki másképp alakította ki a Margóról kialakított képét a különböző kalandjai alapján. Ő volt az alfája és omegája a középsulinak, mindenki kedvelte, senki sem húzott volna vele ujjat. De mégsem ismerte őt igazán senki, szerintem még ő maga sem tudta, hogy ki az igazi Margo Roth Spiegelman. Az ő eltűnése igen, önző volt, de én teljesen érthetőnek találtam. Mindenkinek szüksége van arra, hogy megtalálja önmagát és Margo ezért is ment el. Másrészt miért maradt volna otthon? A barátait nem igazán lehet igaziaknak mondani, még ha Lacey annak is próbálta mutatni magát. A szülei már teljesen belefáradtak Margo folyamatos szökéseibe és egyszerűen nem törődtek már vele. És igen, ott volt Quentin, de most őszintén, miért maradt volna miatta Margo? Majd' egy évtizedig nem is beszéltek egymással, semmi kapcsolat nem alakult ki közöttük, nem voltak barátok és az az egy éjszaka, amit együtt töltöttek, az túl kevés volt ahhoz, hogy a köztük lévő kapcsolatot mondjuk barátságnak nevezhetnénk. Ezért én nem hibáztatnám Margót. Mindenki akkor kezdett el vele foglalkozni, amikor már elment, de amikor még köztük volt, senkit sem érdekelt az igazi Margo, az érző, húsvér Margo, aki nem a cirkusszal utazik vagy nem tör be a SeaWorldbe. Szerintem teljesen érthető volt, hogy elege lett a felszínes papíremberekből.
Forrás: Tumblr
Quentin egy tök átlagos srác volt. Kedveltem, de nem volt benne semmi különös, egy átlagos fiú volt a suliban, nem volt népszerű, de voltak barátai és szerelmes volt egy olyan lányba, akit valójában nem is ismert. Abba a lányba volt szerelmes, akit elképzelt. És ehhez hozzáadódott még Quentin megszállottsága, hogy megtalálja Margót, mert őt érdekelte, hogy mi történt a lánnyal.
A mellékszereplők közül a legjobban Ben és Radar tűntek ki. Ben volt az, akinek sikerült megnevettetnie, ő volt a csapat bohóca. Ha sztereotipizáljuk, akkor ő az a fiú, aki több akar lenni, mint aki és ki akarja élvezni a középsuli minden percét. Szeretne beilleszkedni és a közösség tagja lenni és ezért mindent meg is tett. Radar viszont elvolt a maga világában, volt egy szép barátnője, szerkesztgette az Omnictionary-t és boldog volt a barátai körében. Mindig ő volt a racionális, aki mindig kimondta az igazságot és aki tisztán látta a helyzeteket. Rá bármikor lehetett számítani, ami csak azt mutatta, hogy milyen jó barát.
Női szereplők közül Lacey-t emeli ki az író. Ha valaki megkérdezi, hogy szerintem milyen Lacey, akkor azt mondanám, hogy olyan semmilyen. Nem azt mondom, hogy nincs személyisége, csak őt nem ismerjük meg olyan jól és engem például egyáltalán nem érdekelt a személye.
Quentin szüleit azért szeretném megemlíteni, mert John Green könyveinél az egyik kritika az szokott lenni, hogy a szereplői nagyon hasonlítanak egymásra. Ebben van igazság, mert például Quentin szülei szerintem hasonlítottak Hazel szüleire (Csillagainkban a hiba). Van egy jelenet a könyvben, ahol épp reggeliznek vagy vacsoráznak Quentinnel és az egész jelenet olyan volt, mint amikor Hazel smsezik Augustus-szal vacsora közben. Quentin szülei is rendkívül megbíznak a fiukban, engedik, hogy azt csináljon, amit akar. John Green próbált igen stabil családi hátteret biztosítani a főhőseinek.

A regény mindenféleképpen elgondolkoztatott. Szerintem a legjobb az lett volna, hogyha ezt a gimnáziumban olvastam volna, mondjuk végzősként. Sokkal nagyobb hatással lehetett volna rám, mint most. Nem mondom, hogy megváltoztatta volna az életemet, de lehet, hogy másképp álltam volna hozzá a középsulihoz, a végzős évhez és talán a tinédzserkor végéhez is.
Viszont bizonyos dolgok miatt tudtam is kötődni a könyvhöz. Sokszor előfordult, hogy elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne egy kicsit elmenni valahova, kiszakadni a megszokott környezetből és nem foglalkozni a jelen problémáival vagy esetleg átgondolni, hogy mit is akarok. Ebből a szempontból meg tudtam érteni Margót.
Forrás: Tumblr
Természetesen a fő gondolata a regénynek az, hogy ki mit gondol a másikról, hogy mennyire felszínesek az emberek és ez a gondolat szerintem nagyon érdekes és igaz is ebben a világban. Noha azt hisszük, hogy ismerjük a körülöttünk lévő embereket, valójában egyáltalán nem tudunk róluk semmit.

A filmről is hosszadalmasan szerettem volna írni, de rájöttem, hogy nincs sok mondanivalóm róla. Tetszeni tetszett, de szerintem átlagos volt, nem úgy jöttem ki a moziból, hogy "Wow! Ez tök jó volt!". A történet és a szereplők is jobban tetszettek a könyvben, mint a filmben.

És igazából itt a vége az értékelésemnek. Kicsit keszekusza lett, de igazából ez azt mutatja, hogy még nem alakult ki szilárd véleményem a könyvről. Lehet, hogyha újraolvasnám, akkor még jobban tetszene, de az is lehet, hogy nem adnék neki annyi csillagot, amennyit az első olvasás után adtam neki. Azonban aki szereti John Greent, annak bátran ajánlom, de aki esetleg még nem olvasott tőle egy regényt se, az inkább a Csillagainkban a hibával kezdjen!

John Green: Paper Towns
Kiadó: Bloomsbury (2013)
Eredeti megjelenés éve: 2008
ISBN: 9781408848190
Oldalszám: 312
Magyar kiadás: Papírvárosok (Gabo, 2015)

"It is easy to forget how full the world is of people, full to bursting, and each of them imaginable and consistently misimagined."

A bejegyzés fejlécéhez felhasznált képek forrása: 1 & 2

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés